Majdnem kifutottam az időből / I have almost run out of time...
2018. június 13.
Nagyon boldog vagyok, hogy ezen az úton járhatok, illetve futhatok. Nem tudom, meddig fogok eljutni rajta, de tudom, hogy jó nekem ez a távlat, pont nekem való, pont nekem lett kitalálva. Ez az út azoknak a skill-eknek a fejlesztését követeli tőlem, amelyekre a legnagyobb szükségem van, és annak a figyelemnek az állandó gyakorlását, amely a legtöbbet hozhatja ki belőlem. Nagyon fontos, hogy jó viszonyba kerüljek ezzel a elhívással, igent mondjak rá napjában sokszor, igent mondjak arra a vágyra, arra a belső indíttatásra, amely bennem támadt, sőt igent mondjak arra az élő, lüktető, fájó, drámákkal, de katarzisokkal is teli folyamatra, amelyből ez az egész lett, arra a folyamatra, aki tulajdonképpen én magam vagyok, de nem csak én, mert körülöttem minden is.