2018. június 13.

Nagyon boldog vagyok, hogy ezen az úton járhatok, illetve futhatok. Nem tudom, meddig fogok eljutni rajta, de tudom, hogy jó nekem ez a távlat, pont nekem való, pont nekem lett kitalálva. Ez az út azoknak a skill-eknek a fejlesztését követeli tőlem, amelyekre a legnagyobb szükségem van, és annak a figyelemnek az állandó gyakorlását, amely a legtöbbet hozhatja ki belőlem. Nagyon fontos, hogy jó viszonyba kerüljek ezzel a elhívással, igent mondjak rá napjában sokszor, igent mondjak arra a vágyra, arra a belső indíttatásra, amely bennem támadt, sőt igent mondjak arra az élő, lüktető, fájó, drámákkal, de katarzisokkal is teli folyamatra, amelyből ez az egész lett, arra a folyamatra, aki tulajdonképpen én magam vagyok, de nem csak én, mert körülöttem minden is.