Ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz...
Szókratész se mondott mást, csak aztán annyi fát ültettünk, hogy most már nem látjuk tőlük az erdőt. Pedig a demokrácia pont itt kezdődne. Hogy ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz. (De azt, amit Te akarsz, és nem azt, amit mások csináltatnak Veled úgy, hogy észre se veszed a befolyásukat magadon!) És nem ott, hogy alakítok egy demokrata pártot, és aki nem lép be, az egy geci Orbán bérenc. (Bocs, kampány van!) Valahogy az az érzésem, hogy ebben a demokratának kikiáltott Európában, semmiről sem tudunk kevesebbet, mint a demokráciáról. Amin egyébként nem kell meglepődni, mert ez a befelé demokráciát játszó európai kultúra kifelé akkora diktátor, hogy ahhoz képest Hitler gyenge kezdő volt, és ez csak azért nem tűnik fel mert nem szoktuk kívülről nézni. Tessék ránézni a világra, arra, ahogy most kinéz! Milyen a világ most? Olyan, amilyennek mi képzeltük. Mindent, ami egy kicsit másmilyen akart maradni, kiirtottunk. És most emiatt, csak emiatt nem tudunk vele mit kezdeni, meg magunkkal se! Szóval, a hír igaz, csak nem Moszkvában, hanem Jerevánban, nem mercédeszeket, hanem volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.