Az ügy (link)
Ezek a rendkívül deviáns módon viselkedő polgártársaink elég nagy részben a mi devianciáink okán viselkednek úgy, ahogy - ezt azért ne felejtsük el! Ugyanis vannak társadalmi normák meg vannak emberi normák, és aki az előbbieket kielégíti, még lehet nagyon messze az utóbbiaktól, illetve általában van is. Mert az a xxi. századi kultúrának álcázott szubkultúrális képmutatás, amelyet mindnyájan lelkesen gyakorlunk és egyben védelmezünk (hiszen abban felnőve számunkra más jóformán nem is létezik), olyan messze áll a kultúra valódi jelentésétől, mint ide Wellington, sajnos :-(! Annak a rendszernek a szemszögéből, mely minket is oly remekül felnevelt, mondhatjuk, hogy mi vagyunk a normálisak, miközben az aluljáróink tele vannak az elborulás meg a szétesés méntapéldányaival, csak azt ne higgyük, hogy ennek a beszédünknek van bármi értelme is azon a zsebkendőnyi területen kívül, amelyet fejlett nyugati civilizációnak nevezünk, és amellyel úgy el vagyunk telve, hogy minden másból már morzsákat sem vagyunk képesek befogadni. És ha egyszer majd kiderül, hogy az ő életük a normális, a miénk pedig a deviancia csúcsa, akkor mit fogunk csinálni? Félreértés ne essék, nem egy gondolatkísérletről beszélek, egész komolyan foglalkoztat ennek a forgatókönyvnek a lehetősége...