A háború vége
Nem élhetünk tovább kívülről, mások által ránk vetített szemléletek, gondolatmenetek díszletei között, mert egy ilyen élet nem valódi és nem szabad és nem termő sem magunk, sem a közösségeink számára. Zsarnok, idegen hatások építenek fel valamit ilyenkor bennünk, és közben elveszik tőlünk a teret és az időt, amelybe a léttel való személyes kapcsolat által nekünk magunknak kéne belenőnünk. Nem élhetünk tovább parazita módon, külső erőforrások felhasználásával, idegen tüzek mellett melegedve, a valódi munkát megspórolva. Fel kell fakadnunk a saját forrásainknál, fel kell mutatnunk a saját fejlődésünket, viszont ahhoz kell, hogy magunkban magunkat fogadjuk el, a világban, a körülményeinkben, a képességeinkben pedig mindenki azt a meghívót, amelyre egyedül az ő neve van írva. Meg kell tanulnunk belülről élni, önmagunkkal jó kapcsolatba kerülve, a belső hangra figyelve, azokon a tengereken hajózva, amelyekkel a lét egésze minket áraszt el, azokon a hullámokon szárnyalva, amelyeket a lét egésze bennünk kelt. Megszerezhetsz sok mindent, de ha egy tárgynak nincs szerepe a Te személyes történetedben - legyen bármennyire is értékes a világ szemében - Számodra teljesen értéktelen. Kitanulhatsz bármilyen szakmát, de ha az a tudás nincs Neked szánva, semmire se fogsz menni vele. Alkothatsz a világ szempontjai szerint kívánatos, sőt lenyűgöző dolgokat, de ha az nem a Te saját műved létrehozása - ha azt csak bérmunkaként végzed valamilyen anyagi vagy szellemi biztonságérzetért - fabatkát sem ér. Lemondhatsz millió fizikai dologról, de ha közben nem a magad szellemi valóságának kertjét műveled, elhanyagolod a Te személyes gazdagságodat, lényed mélységeit nem engeded feltárulni, lemondásod csalóka önáltatássá válik. Csatlakozhatsz nemes célokat kitűző csoportokhoz, de ha azáltal elveszítesz, feladsz valamit a saját egyéniségedből, a saját egységedre, a saját teljességedre való törekvésedből, mely az életed legfontosabb hajtóereje, és a csatlakozást csak kibúvónak használod, hogy egy nehezebb feladatot könnyebre cserélj, eljárásod nem nemessé, hanem pont hogy nemtelenné fog tenni. Minden csoportdinamika veszélyes, mert mindegyik azt szuggerálja, hogy valamilyen problémára ne magadban, hanem kívül keress megoldást, minden csoportdinamika eltérít Téged a saját személyiség fejlődésedtől, és másokat is az övékétől, ezáltal összerántja, csomóssá teszi a lét laza, sima anyagát. Ki vagyok én itt és most? Ezt a kérdést merd folyamatosan ébren tartani magadban, és minden nap nagyon becsületesen megvizsgálni, hogy e kérdésre adott korábbi válaszaid mennyiben maradtak érvényben, merd minden nap nagyon becsületesen megvizsgálni, hogy nincs-e jobb, őszintébb, tisztább válasz rá, mint az eddigiek voltak. Mert sokszor van, mert mindannyian borzasztó kishitűségben szenvedünk, mert mindannyian sokkal kevesebbet gondolunk magunkról, mint amennyit lehetőségként magunkban hordozunk. A lehetőségeink bennünk, nem körülöttünk vannak, illetve a bennünk lévő lehetőségek az igaziak, döntsék el ők maguk, hogy milyen külső eszközhöz kívánnak nyúlni, ne az egonk döntsön helyettük. Csendesedjünk el időnként, hagyjuk morajlani, hullámozni magunkban a nagy vizet, és ha így teszünk, rá fogunk érezni arra, hogy mindenkiben ugyanaz a létezés morajlik, hullámzik, sodor, azokban is, akik a hullámoktól egész máshogy mozdulnak, és az egy nagyon jó érzés lesz, és ki fog rajzolódni benne,, hogy az a tenger tőlünk, személyesen mit vár. Válságos, nehéz időket élünk, nem biztos, hogy a civilizációnk képes lesz hosszú távon biztosítani az egyre inkább túlnépesedő és közben egyre mohóbban fogyasztó globális társadalom fennmaradásához szükséges feltételeket, és az ezer szállal való kapcsolódások miatt nagy a veszélye annak is, hogy ha a háló valahol megsérül, akkor abból másutt is komoly bajok fakadnak majd, nagy a veszélye annak, hogy a háló majd továbbszakad, sőt akár a bajok láncreakciója is beindulhat, egy olyan kataklizma sorozat, amelyet talán már meg se tudnánk állítani. Egy ilyen nehéz időben nagyon fontos, hogy új szempontok, új meglátások merüljenek fel, olyanok, amelyek mostani gondolkodásunk kristálygömbjén kívül lelhetők fel, olyanok, amelyekről ma még a legcsekélyebb fogalmunk sincs, új szempontokat viszont csak bátor, önmagukban bízó, az előítéletekről, a reflexekről, a beidegződésekről, a széles körben elterjedt gondolkodási sémákról lekapcsolódni merő, nem egy rendszerrel, egy adott kultúrával, egy adott civilizációval, hanem önmagukkal és a világ egészével élő kapcsolatban lévő emberek fognak felvetni. A magunkból, a belsőnkből, saját belső gazdagságunkból való élés tehát nem pusztán személyes kérdés, hallatlanul fontos az egész emberiség léte szempontjából is. Akik a kívül lévőből építkeznek, óhatatlanul is csak a meglévő rendszert betonozzák tovább annak minden ellentmondásával együtt, viszont azokban, akik merik végigjárni a saját belső útjukat, akik nem félnek az egyedül vándorlás kockázataitól, azokban megszülethetnek egy a jövőnket megalapozó, a mostaniaktól gyökeresen különböző új szemlélet első hajtásai, egy olyan új szemléleté, amely ráirányíthatja a figyelmet ma még egyáltalán nem tekintett összefüggésekre, és az így létrejövő látásban kibontakozhat egy gyökeresen új, gyökeresen más viszony köztünk, emberek között, amelyet egyébként lehet, hogy szeretetnek hívnak, csak most még olyan messze vagyunk tőle, hogy ezt talán még nem is tudjuk pontosan megítélni...
Szennylé ömlik, vírus gyötör, pataknyi, folyónyi most a vér,
És Damaszkusz felé, ha mész, már lángban áll az út,
Bombázó rajok húznak el Feletted,
De ez nem a Te háborúd!
Összezavarodik minden értés, vonal igék csattognak, férgek rágnak,
A sivatagok egyre nőnek, oázis nincs, kiszáradt rég a kút,
Százezrek, milliók halnak meg szomjan,
De ez még nem a Te háborúd!
Bezáródnak az éléskamrák, bár nyílhatnának is, hisz mind üres,
És étel nélkül pusztul el a jó, a rossz, a szép, a rút,
De Te ne mozdulj, ne adj enni senkinek,
Ez még nem a Te háborúd!
A Te háborúd Benned van, és onnan vetül az összes kinti is,
Melyek csak képek Rólad, hogy látván azokat figyelj és jobban értsd magad,
A Te háborúd, hogy felnőj, hogy ember légy ott, ahol az senkinek se fontos,
A Te háborúd a béke, azért harcolj, hogy jöjjön létre Benned
A Te békéd, és minden, ami abból fakad
Nyíregyháza, 2017. karácsonyán