A legkedveltebb twitter üzenet (link)
Ezzel pontosan ugyanaz a probléma, mint az összes többivel. Az egész antifasiszta mozgalom ott téved hatalmasat, hogy a nácizmusra úgy tekint, mintha az magától jött volna létre, vagy mondjuk egy főgonosz fújt volna egyet, és kicsit sem gondol bele abba, hogy milyen összefüggés lehet a beteg ember és a beteg embert felnevelő beteg társadalom kórképe között. Borzasztó egyszerű like-ot nyomni egy nagyon megható mondatra, csak nincs semmi értelme. Akkor lenne értelme, ha mi magunk nem generálnánk folyamatosan azokat a devianciákat, amelyeknek a manifesztálódásaitól felbőszülve megyünk ki az utcára ellentüntetni, ragadunk billentyűzetet, hogy csipogjunk kicsit, vagy nem csinálunk semmit, mert belesz...runk az egészbe, hiszen tőlünk a nácizmus olyan távol áll, mint ide Mekka, akkor meg minek foglalkozni vele?!
Ne ezeket az őskövület reakciókat kéne most már nagyon gyorsan elfelejteni. Mert ezek akkora torzulások a gondolkodásunkban, hogy ahhoz képest a görbe tükör a síküveggyár csúcsterméke. Ez már megint azt sugallja, hogy vagyunk mi itt a jók, meg vannak ott, az utca túloldalán a gazemberek, akik sehogy sem akarják megérteni, hogy vallási meg faji meg mit tudom én milyen alapon nem illik különbséget tenni ember és ember között, és közben nem vagyunk hajlandók számot vetni azzal a kis aprósággal, hogy azokat az embereket ott az utca túloldalán mi neveltünk olyanná, amilyenek lettek. Ha nem tetszik a viselkedésük, akkor tessék olyan világot létrehozni, amelyben lehet élni normálisan, amelyben nem teljes tudathasadásban kell felnőnie komplett nemzedékeknek, és akkor valószínű, hogy ez a "petit probleme" is meg fog oldódni tulajdonképpen magától, tehát minden vele való külön foglalkozás nélkül. Tessék észrevenni, hogy többek között a nácizmus is logikus következménye annak a szomorú ténynek, hogy a durván hedonista létszemléleten alapuló és működő, mohó, önmagát, társát, környezetét, jövőjét kizsákmányoló ember bajt bajra halmoz, dönt, borít mindenütt, ahova csak eljut, hiszen másra egyelőre nem is képes, és okozza azokat a sebeket, amelyekből napról napra egyre több borzalmas dolog és egyre több neonáci hajt ki, lassan annyi, hogy nem is vagyunk képesek követni a felbukkanásaikat.
Álszent, hazug, a lényegi okot elfedő, manipulatív csicsergés ez, semmi több. Jó sok like-ot kapott, jó sok ember hiszi azt, hogy ezzel elvégezte a maga részét benne, és elégedettségében hátradől a karosszékében, átkapcsol a kedvenc sorozatára, kibont még egy üveg sört vagy elmegy bowlingozni a haverjaival. Tegye, persze, mindenkinek szüksége van egy kis boldogságra, de vegye tudomásul , hogy annak a neonácinak is szüksége lett volna, akit épp az imént ugatott le magában vagy hangosan, hiszen pont attól lett neonáci, hogy már annyian leugatták és a végén a sok leugatástól tényleg elszakadt benne valami. A világ legnagyobb hazugsága az, hogy a gonosz emberek az űrből potyognak le, vagy a semmiből képződnek kicsapódással, nem, kérem szépen, nem, mi tenyésztjük ki őket, aztán előre küldjük őket a frontvonalba, hogy íme, ők azok, akiket gyűlölni kell, szeretni viszont minket lehet, mert olyan ügyesen lepleztük le őket, meg olyan ügyesen elhatárolódtunk tőlük, hogy az csak na! Lehet, hogy kezd változni a szél iránya?
A xxi-dik században vagyunk, nem a xviii-dikban, nem a xix-dikben és nem a xx-dikban, vagyis ne viselkedjünk úgy, mint ahogy akkor viselkedtek sokan, mert az súlyos és szomorú elmaradottság lenne, vagyis az idők jeleinek a semmibevétele. Akkor, azzal a tudással, azzal a látással jó volt talán az akkori reakciónk, elképzelhető - ha valaki megtudja, akkor az majd eldönti - de abban biztos vagyok, hogy itt és most, a mai látásunknak az összefüggésekkel is tisztába kell kerülnie, és nem szabad úgy csinálnia, mintha semmi semmivel és senki senkivel nem korrelálna. Korrelál, nagyon is korrelál, együtt mozog, együtt lélegzik együtt vágyódik, egyet szenved, együtt sebesül meg, együtt fáj hétmilliárd ember és gyógyulni is együtt tud csak. Ha valahol valaki megsebesül, akkor én is megsebesülök vele együtt, de abban, aki a sérülést okozza ugyanúgy jelen vagyok. Fantazma, hogy csak az egyikben, fantazma, hogy csak az áldozatban, és az elkövetőben nem. Azt a rosszat talán nem én követem el, illetve nem expliciten, de abban a rosszban, amely végül egy neonáci tüntetéssé kulminálódik az én millió tisztázatlanságom, az összes menekülésem, elsunnyogott, elmulasztott lehetőségeim összes szomorúsága ugyanúgy ott van, mint mindenki másé. Ezt tessék végre megérteni, és ezt tessék like-olni, mert az a like-oló, aki elég bátor meglátni magát a neonáci tüntetőben, nem a bowling klubban köt majd ki, hanem abban a megrendült lelkiállapotban, ahonnan utak vezetnek az óperenciás tengerig, az üveghegyeken is túlra... Vigyázz ember, ne hitegesd magad azzal, hogy élsz, amikor épp egy lapos tálban vegetálsz!