Nemzeti ünnepünk alkalmából
Hány percet töltünk el a mély időben a találkozásban ráhajolva a mindenség szívére és hány percünk hiú komfort- és biztonságkeresés csupán vagy ügyek intézése a látszatért mely eltakarni hivatott azt a szörnyű tényt h már rég nem ott élünk ahol élnünk kéne hogy az egyensúly amelynek a különböző dimenziókat kéne összehangolnia nem csak felborult de jóformán már nem is emlékszik rá senki pedig lehetne egyensúly ma is ugyanúgy mint ahogy régen létezett ha elég bátrak lennénk ugyanúgy megtartani? Hányszor engeded meg h mások magyarázzanak Neked irdatlan hazugságokat Rólad mert el vannak tévedve és az eltévedésük miatt magukkal kapcsolatban sem vállalkoztak többre? Hányszor engeded meg azoknak akiket soha senki nem szeretett és emiatt a saját indíttatásaikat sem képesek komolyan venni hogy szándékaidat a Benned ébredő gyönyörű erőket fanyalgásukkal közömbösségükkel megtörjék? Hányszor engeded meg nekik hogy az ő félelmük Feletted is átvegye az irányítást afelett az egyszeri és megismételhetetlen boldog lény felett akinek nem annyi dolga van h egy borzalmasan szűk rendszer gondolatiság követelményeit jó szinten kielégítse hanem aki a lét teljességéből részesült a lét teljességének magját hordozza és feladata hogy az abból kihajtó növényt felnevelje akinek nem annyi a dolga h boldogan kukorékoljon mert talált egy olyan szempontot amely szerint ő már jó hanem az h meglássa azt a másik 99-et amely szerint még készületlen amely szerint még fejlődésre kibontakozásra vár? Hány percet töltünk el örülve mindennek a mély időben ahol életünk valódi eseményei tudnának lejátszódni miközben hány percet töltünk el egy silány sekély sivár létmódban félelemmel sőt gyűlölettel a szívünkben? Hányszor merjük meglátni azokat a szálakat amelyek vissza soha nem fejthető összetettségű kapcsolat szövetet hoznak létre köztünk 7 milliárd élő csoda között amelyek miatt mindenki más én és én mindenki más is vagyok amelyek miatt a másikban csak a saját haragomat csitíthatom amelyek miatt a másik arcáról csak a saját könnyeimet törölhetem le? Hányszor nézünk így egymásra nem egy megborult civilizáció rakéta hajtóművétől elkormosodott szemüvegen át hanem a szellemi rend fényénél a jó gazda rövid távú életben maradást és a hosszú távú fejlődést egyaránt megtermő birtokán tündöklő világosságot alapul véve?