Valami
más kell mint amit eddig csináltam mert az utóbbi nem lesz elég Fel
lehet állítani szép elméleteket lehet gyönyörködni a lét harmóniáiban
lehet lelkesedni az ősi mitológiák szimbólumai által sejtetni engedett
gazdagságon lehet könnyekig meghatódni a hős királyok és a világszép
királylányok láttán lehet napsütéses nyári reggeleken ujjongani a
szétáradó fény örömében el lehet menni messzi tájakra vagy lehet otthon
maradni egy szál gyertya mellett az asztalnál ülve lehet kifulladásig
végkimerülésig futni hetente hatszor és utána holt fáradtan elterülni
egy ágyon ám mindez kevés egy Spartatlon teljesítéséhez ebből az nem fog kijönni mert ahhoz más is kell egy nagy csend egy nagy belső
egyensúly mely az ember és teremtője jó kapcsolatából fakad és az ember
engedelmességéből mert tudja h szolgálni jött és ezért szolgálni akar
minden lehetséges módon és mindent azért tesz h a világ az
engedelmessége és a szolgálata által jobbá váljon Vajon megtalálom-e azt
a csendet és ezt a szolgálatot és elég állhatatos leszek-e h éberen
őrizzem magamban ezt a lángot? Tudok-e váltani a mai elméletieskedő
szemléletemről egy másik szemléletere amelyben nem a szavakba foglalható
hanem a szavakon túli viszi a fő szerepet? Szavaim el tudnak-e halkulni
annyira h ne nyomják el a partot érő lét hullámverésének hangjait? Meg
tudom-e találni azt a többet ami ma még nincs de ezután szükség lesz rá?
Merek-e 55 évesen nagyot váltani sokkal nagyobbat mint eddig bármikor?
Kérdések kérdések kérdések...