Nem olyan
Ahogy növekszik az ember úgy veszti el a védettségét
Illetve a képzeteit hogy el lehet bújni a szél elől
Hiszen igazi védettsége nem volt soha
Élményei voltak de azokon már túl van
Lassan elfogynak az érdekes impulzusok
Még az anyatermészetről is kiderül h mostoha
Nem gondolta h ennyire kevés és ennyire morzsálódó
Ennyire semmi az amiért hosszú éveken át küzdött
De hát a változásnak pont ez a lényege
Hogy a hős állandóan előre néz
Ám mégsem tudja megmondani
Hogy amit lát az tényleg a lényeg-e
A boldogság biztos hogy nem olyan
Mint amilyennek azt a hatalmat gyakoroló
Tudós nemzettség vitézei próbálják énekelni folyton
Gyönyörű meggyőző előadásokat hallunk tőlük
De legszebb dallamaik is papírízűek
Az érzéseimet magamba fojtom
Magamba fojtom
Pedig tudom hogy az sem segít
Jobb lenne elmondani csak hát nem lehet mindig kiabálni
Aki meghal valószínű hogy magának hal meg
De aki él biztos hogy nem magának él
Ebben kéne reményt találni
----------------------------------------
A hős ma
Bármi bárhol s bármikor felrobbanhat
Nem értjük magunkat nem értjük egymást
Tulajdonképpen aknamezőkön járunk
Óvatosabban kéne szeretnünk
Virágok vagyunk szépek vagyunk
De el ne törjön a szárunk!
Mindenkinek joga van ahhoz
Hogy megzavarodjék ha kedve tartja
Mert ezen a bolygón a zavartalan élet nem normális
Az egyensúlyaink borulékonyabbak mint százezer kártyavár
Az emberszív pedig olyan mint a leggyengébb mimóza
Ha csak egy picit is hozzáérsz becsukódik máris
A hősnek ma már nem kell messzire csatába mennie
Elég ha tükörbe néz hisz legnagyobb ellensége pont maga
És ha tényleg bátor másokban is magára ismer
A küldetések előtt nem árt picit pihenni
Aki nem fél pár napot elheverni
Az nem fél magától se
És háborúzni is mer