Pici magyarázat (levélrészlet)
Az érzés h én valójában nem az vagyok akivé a környezetem szeretne tenni nagyon régóta az életem meghatározó konfliktusa csak sokáig képtelen voltam tudatosítani magamban ezt a hasadást és tudat alatt születtek meg azok a próbálkozások is amelyek a "Hát akkor ki?" című kérdésre keresték a választ Azt hiszem ezek teljesen normális körök voltak még akkor is ha nem mindenki fektet beléjük annyit amennyit én illetve azt hiszem h pont az általános kevesebb befektetés a szomorú abnormalitás vagyis a szerencsések közé számítom magam Nem írok le mindent mert nincs rá idő a házasságom kudarca mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni Nem azért mintha önmagában olyan nagy sztori lenne hanem azért mert minél többet nézelődtem utána annál jobban erősödött bennem a gyanú h ezen a téren nem annyira velem van egy személyemhez köthető specifikus probléma hanem inkább generális tisztázatlanságok terhelik meg a párkapcsolatokat úgy amblokk Ugyanis a látókörömben lényegében mindenütt ugyanazok a történetek játszódtak le igaz a formának voltak esetfüggő sajátosságai de ugyanazt a képletet láttam mindenütt a felületi különbözőségek mellett h adva vannak párok ahol egyik fél sincs tisztában azzal h a nemisége mit jelent és mit is kéne kezdenie vele Persze ez már a szintézis amely csak sok év után kezdett összeállni Azzal kezdődött h elolvastam pár könyvet a párkapcsolatról szerencsémre volt köztük olyan amelyik sokkal mélyebbre ment mint a könyvesbolti átlag (illetve a könyvesbolti választék 98%-a) és kicsit elámultam Például azt olvastam h a férfi ne álljon tehetetlenül mint egy faszent a világ bajaival szemben hanem szépen induljon el megkeresni magában azokat a képességeit amelyekkel gyógyítani tud vagyis induljon el olyan próbák felé amelyek a gyógyításhoz szükséges képességeit majd felnevelik benne Azt olvastam h amíg ezeket a dolgokat nem járta végig addig ne is gondoljon másra és főleg nőre ne gondoljon mert addig azzal a szegény nővel képtelen lenne bármi értelmeset kezdeni meg a nő se vele (nyilván nem a bioszra céloztak a könyvek) Azt olvastam h a népmesék történetei a mitológiák pont arról a személyiségfejlődésről szólnak amelyek a primitív népek kultúrájában még gyönyörűen éltek de mára kihaltak mert a technikai civilizáció kényelmében szükségtelennek lettek kikiáltva Azt olvastam h a férfi beavatás a férfi nagyon érzékletes szembesítése a halállal az életben maradás egyik legalapvetőbb feltétele volt Volt? Tényleg csak volt? Ilyen rendű dolgok el tudnak múlni attól h bevezettük a villanyt meg a vizet a házba? Sorolhatnám még h mit olvastam - például az evangéliumokat és azokban is nagyon hasonló felvetéseket találtam - de nem teszem mert példának ennyi bőven elég Na ezek a könyvek estek ki a kezemből mert rögtön világossá vált h akkor itt most valaki hazudik és nem is kicsit Hogy ki azt sok év szerencsétlenkedésének visszanézése elég hamar világossá tette hogy mekkorát azon viszont még most is gyakran elámulok A lényeg az h kezdtem elveszíteni a bizalmamat egy csomó korábban megkérdőjelezhetetlennek hitt alapvetésben legnagyobb meglepetésemre a kártyavár ezen a vonalon elég hamar össze is omlott Az a felismerés h mint férfi a házasságomban mennyire kétségbeejtően éretlen voltam szülte az összes többi felismerést h másutt is ugyanannyira viszont közben azért azt is észre kellett vennem h ez azért nem egészen véletlenül alakult így mert a kultúránkban tényleg akkora lyukak vannak mint egy guinness rekorder ementáli sajtban Hogy mihez képest? Hát az ember alaptermészetéhez képest Ugyanis egészen biztos h az ember nem arra van kitalálva h egy rajta eluralkodó öntörvényű rendszert szidolozzon lelkesen Egész biztos h az embernek nem az a dolga h tétlenül nézze a bolygója szénné égését vagy nagymedencévé válását Egész biztos h az ember alaptermészetéhez nem tartozik hozzá h belehabarodjon egy csomó virtuális marhaságba miközben a lényeg a benne rejlő valóban emberi talentumok megforgatásának igénye a léttel való személyes kapcsolatra való tudatos törekvés igénye már nem is értelmezhető a számára Egész biztos h az ember alaptermészete és mostani viselkedése köszönő viszonyban sincs egymással Most már egészen máshogy viszonyulok egy csomó jelenséghez most már látom kicsit h mennyire beteg projektjeink vannak meg azt is h a sok betegséget a fene nagy felvilágosultságunk ellenére vagy talán pont amiatt mennyire képtelenek vagyunk észrevenni Itt vagyok 55 évesen és azt érzem h végre látok valamit de még mindig nagyon keveset azt érzem h egy 11 éves indián fiú valószínűleg előrébb volt nálam az élet lényeges összefüggéseinek értésében mint most én vagyok Ez elég szar érzés de a legrosszabbon - azon h ezt még csak nem is érzem - már túl vagyok és annyi azért jó benne...
Különösebb visszajelzést nem várok senkitől csak azért írtam le mert ez a pár sor talán segít néhányatoknak h egy-két dolgot tudjatok hova tenni velem kapcsolatban Lebeszélni nem fogtok tudni arról ami történt velem vagyis ilyen jellegű próbálkozásokra ne fecséreljétek a drága időtöket Rábeszélni arra h folytassam megint csak nem nagyon kell de ha valaki ezt megtenné mégis kapna tőlem egy piros pontot (mást nem :-) A fejleményekről pedig az érdeklődők majd itt ezen a blogon olvashatnak többet E rövid de velős levél végén hadd köszönjek el mindkét nevemben hiszen az vagyok aki voltam és az is aki leszek
Gyuri - Leonidasz