2015. május 17.

Rövid levél

Jaj, Gabi, hidd el, olyan a futás mint egy forrás, annyi minden tör elő az emberből a futáson keresztül, hogy azt elmondani se lehet. Ezek a dolgok mind bennünk vannak, csak sokáig nem találják meg a kiutat, de amikor futunk, valamennyi mégis átbukik a bennünk lévő gátakon, és átélhetővé válik, és az nagyon jó, mert így közelebb kerülünk magunkhoz, ahhoz a valakihez, aki nem a ránk rakódott innen-onnan felszedett buta sztereotípiák meg a halott elméletek gyűjteménye, inkább leszünk azok, akik mi valójában, személyiségünk mélyrétegei szerint vagyunk, inkább leszünk az a személyes valóság, akinek születtünk, és akire egyébként sokkal több figyelmet kéne fordítanunk...