2018. június 24.

Pillanatnyilag a futás az egyetlen olyan dolog az életemben, amelyről el tudom hinni, hogy szellemi értelemben ébren tud tartani. Millió ezer dolog van, amelyről a felületes szemlélő számára szellemibbnek tűnő jellege ellenére is azt érzem, hogy semmi mást nem csinál velem, mint rám telepszik és megfojt. A futás nem ilyen. A futás kihívás elé állít, megdolgoztat, sőt megkínoz becsületesen, de aztán azt mondja, hogy látod, megcsináltad, legyőzted a tehetetlenségedet, lettél valaki megint, kellettem Neked, jobb vagy, mint két órája, megvalósultabb, igazabb ember, mint előtte. Nincs még egy olyan tevékenység az életemben, amelyen keresztül ilyen személyes kapcsolatba tudnék kerülni a saját életemmel. Pedig egy férfinak rettenetesen hiányzik a saját életével való kapcsolat, jó viszony, bizonyság erre az a rettenetes elgyengülés, amely manapság a férfiakat általában, a saját létükkel, saját személyiségükkel, saját karakterükkel kapcsolatot vesztett férfiakat jellemzi. Mert igen! Nagyon gyorsan távolodunk el belső realitásainktól mindnyájan, bekerültünk egy olyan sodrásba, amelynek a vége egy valóság show, és annak a valósághoz pont annyi köze lesz, mint amennyi a valóság show-knak egyébként is van, illetve nincs, mert a nullára még sem lehet azt mondani, hogy létezik az általa jelzett mennyiség. Minden, ami kiemel minket ebből a sodrásból, egy megváltással ér fel. Minden, ami tudatosítja bennünk a hovatartozásunkat, egy angyali üzenet. Nekem most a futás ilyen, illetve minden, ami a futás miatt kíván figyelmet és szervezést az életemben. Ha nem futnék, lehet, hogy teljesen szétesnék. Illetve a jelen körülményeim és a jelen lehetőségeim mellett biztos, hogy ez történne, ha lemondanék a futásról. Segítsünk egymásnak azzal az éréssel, és azzal a felnőtté válással, amelyre a futáson keresztül juthatunk!