2018. április 30.

Egy nagy visszatérésben vagyok éppen, beteg voltam kicsit, ha úgy vesszük, kilenc hónapon át, de ha kilenc évet mondanék, annak is lenne egy kis értelme, mindegy, nem az számít, hogy, mennyi ideig tartott az agonizálás, hanem az, hogy új élet van, és ezzel párhuzamosan a Leonidasz futása blog is visszatér oda, ahonnan jött, vagyis a futáshoz. Az élet nem könnyű, viszont szép, és nagy részt azért, mert vannak benne nehézségek, amelyeken felülkerekedhetünk. Jó tudom, hogy ez most úgy hangzik, mint egy motivációs tréning tananyaga, meg azt is tudom, hogy aki a Száhel öv szélén ebben a pillanatban épp éhen hal, annak mondhatnék ilyen süket szólamokat, nem lenne tőle nagyon boldog, viszont, ha nem indulunk el semerre, akkor nem is fogunk eljutni sehova. Nem a Száhel övbe nem fogunk eljutni, de egymás, sőt még magunk megértéséig se. Tehát nekem az a taktikám, hogy fussunk egy darabig, értsük meg magunkat, értsük meg egymást, és ha ezek megvannak, utána lehet menni a Száhel övbe aratni. Ha valaki hiszi, hogy ez egy jó taktika, akkor kövessen!