Lázár János Bécsben (link)
Egyszer beszélgettem egy szír családdal a vonaton, Budapestről utaztak
Szolnokra, édesapa, édesanya, két kisiskolás korú gyermek, értelmesebbek
voltak, mint akármelyikünk, és olyan egység, erő, tartás sugárzott
róluk, amilyet én még egyetlen magyar családon se láttam. Ezért aztán
van "félnivalónk" tőlük, hisz minden lényeges emberi kvalitásban úgy
fognak lelépni minket, ahogy a vezér a parasztot sakkban, viszont abban
nem hiszek, hogy majd a multi kultúra fog kisegíteni minket a bajunkból.
Szírek nélkül se boldogultunk egymással, mért jutnánk előrébb velük?
Szerencsétlen, önféltő pojácák voltunk eddig is, ezután mitől lennénk
mások? Attól, hogy idejön pármillió arab, nem fog leesni a tantusz
senkinek. Nem hiszem, hogy fényes jövő elé néz Európa, de erről nem a
menekültek tehetnek, mi sötétítjük el magunkat meg egymást, mi, akik itt
élünk évszázadok óta, és az évszázadok során létrehoztunk egy akkora
nagy káprázatot, hogy most már ki sem látunk belőle. Mi akik abban a
jólétben, amelyben felnőttünk, teljesen rászűkültünk ennek a mesterséges
és nyilván távlattalan koncepciónak a gondolkodási rendszerére, és
ugyanannyira teljesen eltávolodtunk emberi természetünk alapvető
realitásaitól. Egy világméretű megvezetés el tudta hitetni velünk, hogy
nincs más dolgunk, mint kiszolgálni azt a koncepciót és azt a rendszert,
amely megveszekedetten hisz a saját felsőbbrendűségében, miközben
elfelejti, hogy arra a felsőbbrendűségre egyelőre semmilyen fogható
bizonyítéka sincs, sőtt egyre inkább az alsóbbrendűsége válik
bizonyíthatóvá.