Az a technológiai, gazdasági és társadalmi álfejlődés, amelyet évszázadok óta űzünk, hogy a valódi emberi fejlődés követelménye elől kitérjünk teljesen fenntarthatatlan. Fenntarthatatlan, mert ellentétes a természet rendjével és ellentétes az ember alaptermészetével is, és ha tovább folytatjuk, teljes összeomláshoz fog vezetni. Jó ez nekünk? Kinek jó? Vagy azt hisszük, hogy elkerülhetetlen ez a folyamat, és akár jó, akár nem, nincs más választásunk? Ha azt hisszük, akkor tényleg nem is lesz más választásunk, de csakis az elkerülhetetlenségébe vetett hitünk miatt nem lesz. Mert egyébként millió dolgot tehetnénk, például elindulhatnánk önmagunk megértésének útján, és feltárhatnánk, hogy hogyan következik belőlünk az a sok szörnyűség, amely körülöttünk lezajlik. Nincs ember, akinek ez ne lenne feladata. Nincs ember, aki ma ne lenne beszorulva 30 centis térrészek képzelt falai közé. Nincs ember, akinek a valódi potenciáljaival hasonló nagyságrendű lenne az, mint azok a morzsák, amelyeket kiaknáz magából. Nagyon-nagyon messze vagyunk még a képességeink hasznosításától, nagyon-nagyon sok olyan terület van, amelyen még rengeteget tudnánk fejlődni. Akarjuk-e azt a fejlődést, vagy megakadunk a már megismertnél, azokban a kis vackokban, amelyeket már jól belaktunk, és amelyek védettségéből nem nagyon akarózik nekünk a kimozdulás? Ha az előbbi, akkor lesz részünk az emberiség továbbélésében, ha az utóbbi, akkor viszont csak a földcsuszamlás egyik sárröge leszünk, és dicstelenül fogjuk bevégezni földi pályafutásunkat. De akkor ne áltassuk magunkat azzal, hogy mi nem tehetünk semmiről, mert nagyon is tehetünk, mert azok a problémák, amelyek körülöttünk a világban kirajzolódnak, milliárdnyi apró kis hazug önáltatás összeadódásából jön ki, tevődik össze. Milliárdnyi önző konformizmus rakja össze azokat a jelenségeket, amelyek előtt most tehetetlenül állunk, nem maguktól lettek, mi hoztuk létre azokat. Mi, én, te, meg ő, kár beburkolózni mindenféle felhőkbe ezzel kapcsolatban, és kár azzal hitegetni magunkat, hogy semmi közünk sincs az események ilyentény való alakulásához. Van közünk hozzá, nagyon is van, és van közünk ahhoz is, am majd ezután következik. Van, és ne hazudjuk az ellenkezőjét, mert az nem változtat semmin, csak tovább ront mindenen.