„A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az emberfiának nincs hová fejét lehajtania..."
Vagy benyalsz valamelyik mozizás, logikai játék, kereskedelmi forgalomban lévő életelv, esetleg egy úgynevezett spirituális hagyomány szabály-, sőt akár az intézmény rendszerének is (utóbbi esetben az adott spirituális hagyomány külsőségeihez ragaszkodva csupán, lényegi üzenetét, belső magját természetesen egyáltalán nem megértve), és akkor lesz egy relatív komfortérzeted, és ha ügyesen pergeted le magadról az összes olyan impulzust, amely álláspontod felülvizsgálatára ösztökélne, akkor abban a komfort érzetben akár az életed végéig is megmaradhatsz, annak ellenére, hogy az csak egy vegytiszta illúzió, hiszen illúzió volta pont gondos elzárkózásod miatt nem lesz felfogható Számodra soha, vagy nem elégszel meg a látszatokkal és a rész szerint valóval, és folytatod utazásodat minden határon túl, akkor a rendszereken kívül, a pusztában fogod találni magad, nem lesznek kényeztető körülmények, és főleg nem lesznek kényeztető társak, teveszőr ruhát kell viselned, sáskákon és vadmézen kell élned, jóformán érteni se fogja senki a törekvéseidet, úgy fognak Rád nézni, mint egy marslakóra, a kényelem, meg a fizikai és a szellemi biztonságérzet minden esélyét el fogod veszíteni, az egész életed egy viharos közegben való hánykolódáshoz lesz hasonlatos, viszont közben (ellentétben a fent említett sokkal vonzóbb első forgatókönyvvel) le fognak játszódni személyes fejlődésed fontos eseményei, semmi nem fogja lefojtani Benned azt az átalakulást, amelyikre a sorsod születésed óta hív, és a végén nem kell szemen köpnöd magad amiatt, hogy a tágas és világos tér helyett egy sötét zugban töltötted el a Számodra kiszabott idő egészét.