Majdnem kifutottam az időből / I have almost run out of time...
2018. január 25.
A körülöttünk lévő világ rendkívül sok kényelmi szolgáltatást nyújt, de legfontosabb emberi képességeink fejlődésére nagyon rossz hatással van, emberré válásunk nagyívű folyamatát megakasztja, távlatos, kibontakoztató terek helyett
szűk sikátorokba terel minket, ahol annyira azonosítjuk magunkat a kívülről ránk vetített képekkel, hogy attól - inkább előbb, mint utóbb - valódi
lényünkkel, személyes valóságunk összetettségével, tengernyi kincsével, levegős, tágas
gazdagságával, színes, hullámzó szövetével, sok dimenziós valóságával minden kapcsolatunkat
el fogjuk veszíteni. Nem engedhetjük meg, hogy ez a folyamat folytatódjék, mert
ha megengedjük, olyan messzire fogunk sodródni valódi önmagunktól, hogy
tevékenységeinknek semmilyen szellemi alapja sem lesz, és onnan már csak egy lépés, hogy az általunk
felépített gépezet vegye át a teljes irányítást felettünk, aminek egyenes következménye lesz a rendszer "természetes" életciklusába ágyazva az emberiség, a földi civilizáció hanyatlása, majd rövid időn belül
bekövetkező szörnyű pusztulása.