Majdnem kifutottam az időből / I have almost run out of time...
2017. január 22.
Pillanatnyilag nem ott tartunk, hogy az iszlám vallásúak rohanták le az
egész Földet, és erőltették rá a szemléletüket, az ideológiájukat, meg az
intézményrendszerüket olyan agresszíven minden népre, mint eddig még senki, és
sodorták a Föld minden országát egy olyan úgynevezett fejlődésbe,
amelyről fogalmunk sincs, hogy mi lesz a vége, de ha a szívünkre tennénk
a kezünket akkor azért ki tudnánk mondani azt a cseppet sem meglepő
választ, hogy valószínűleg semmi jó. Például azért cseppet sem meglepő,
mert 500 éven át nem lehet mindenki mást büntetlenül kiirtani, és
mindent összerabolni tőlük. Engem akkor ráz ki a hideg, amikor jön egy
dán láma, és azt az egész szarságot, amelyik most van, rákeni az iszlámra. Mert ebben a rákenésben annyi az igazság, mint amikor az oviban valaki szerint a verekedés úgy kezdődött, hogy Pistike visszarúgott. Mi nem csadorban vezetünk autót, az igaz,
de ugyanakkora mellényúlásokat azért csinálunk, meg sokkal nagyobbakat
is például akkor, amikor azt hisszük, hogy technikával, meg GDP-vel el
lehet boldogulni a világ végezetéig. Egyébként ha az ember szépen
végigmenne azokon a szálakon, amelyek a mai szélsőséges
terror eseményekhez vezettek, akkor kiderülne, hogy nem az iszlám a
főbűnös, hanem az a végtelenül igazságtalan és önző és teljesen
alaptalan felfogás, hogy az úgynevezett civilizált ember kimagaslik a
többi közül. Az igaz, hogy nagyon nehéz bárki európait is rávenni arra, hogy
egy ilyen oknyomozást lefolytasson, pedig nem is kéne sokat dolgoznia, hisz az előző mondat végén olvasható elv ugyanolyan színtiszta fajelmélet,
mint amilyen Hitleré volt, amelyet az illető führer-rel együtt mindenki különösebb hezitálás nélkül megvet. Ha valaki békében akar élni,
az európai jelzőt felejtse el örökre, mert az európaisághoz, mely
telerakta Dél-Európát műemlékek ezreivel, meg gyönyörű kis ékszerdoboz városkákat hozott létre az Alpokban például,
hihetetlen mennyiségű vér tapad, annyi amennyinek a töredéke se egyetlen
más kultúrához. És akkor jöhet a legkedvesebb lény, aki valaha létezett a naprendszerben, az a marslakó aki ezt kívülről kiválóan
látná, miközben mi belülről csak nézünk, hogy mi van??? Ez van! Sajnos,
ez van! A világ legeldobottabb agyú, és leginkább szétesett belvilágú majmait egyesítő civilizációnak vagyunk ugyanis drágalátós fiai és
lányai. És ha ezt észrevesszük, akkor lehet, hogy valamit még ki tudunk
kavarni magunkból, de ha nem, akkor nem lesz több kérdés, mert akkor a
történetünk hátralévő része automatikusan és egy elég egyszerű, de még inkább borzalmas forgatókönyv szerint fog lejátszódni igen rövid időn belül. És miután már mindenütt jelen vagyunk a Földön,
könnyen lehet, hogy igazi túlélők se lesznek.