Az összes
Egy autós hajt a sztrádán, közben közlekedési információkat hallgat a rádióján:
- Figyelem, figyelem, nagyon vigyázzanak, mert egy őrült ámokfutó az autópályán teljes sebességgel hajt a forgalommal szemben!
Mire az autósunk fejét csóválva jegyzi meg:
Egy autós hajt a sztrádán, közben közlekedési információkat hallgat a rádióján:
- Figyelem, figyelem, nagyon vigyázzanak, mert egy őrült ámokfutó az autópályán teljes sebességgel hajt a forgalommal szemben!
Mire az autósunk fejét csóválva jegyzi meg:
- Ha csak egy ilyen lenne...! De az összes!
Ha tudnánk, ha mernénk magunkból, belülről élni, ha nem rajtunk kívül álló, számunkra idegen folyamatokat szolgálnánk ki folyton, ha a közösségeinknek nem majmai, hanem építői lennénk, vagyis ha ott kezdenénk el építkezni, ahol még semmi sincs, és nem ott nyüzsögnénk, ahol már nélkülünk is milliárdok nyüzsögnek, ha ültetni akarnánk másoknak, és nem aratni a saját büszkeségünk javára, ha nem csak arra mennénk, amerre mindenki, ha elindulnánk oda is, ahová ma még csak nagyon kevesen, ha nem csak azokat a malmokat forgatnánk, amelyek már így is szédítő sebességgel pörögnek, ha nekiállnánk, és igyekeznék megmozdítani azokat is, amelyek évszázadok óta állnak, ha nem gondolnánk hogy a társadalmaink fognak növekedési pályára állítani minket, ha tudnánk, hogy a lét logikája pontosan fordított irányú, ha tudnánk, hogy az embernek kell növekedési pályára állítania a társadalmait, ám valódi növekedésre, nem csak beteg és elfogódott szemléletekből fakadó burjánzásokba vinni tovább mindenkit egy mechanizmus, egy algoritmus egyetlen dimenziója mentén haladva, ha kishitűségünk folyományaként nem hódolnánk be tökéletesen mesterséges és ezért alapból kudarcos áltörekvések százainak, melyek csak arra jók hogy az igazi törekvések hiányáról eltereljék a közfigyelmet, ha hajlandóak lennénk lelépni gondolkodások és szemléletek azon zsebkendőnyi porondjáról, melyet ez a pusztulásra igencsak esélyes nyugati civilizáció ácsolt magának színpad gyanánt, és amelynek rivalda fényéhez annyira hozzászoktatott minket, hogy máshol már el sem tudjuk képzelni az életet, ha e civilizációba beilleszkedni képtelenek példáit nézve nem az ők abnormalitására, hanem a mi rendszerünk abnormalitására következtetnénk, akkor talán történhetne valami, mert amíg mindezek a ha-k nem villannak be fogható számú embernek az agyába, lelkébe, szívébe, addig egészen biztos, hogy minden úgy fog maradni, ahogy most van, illetve fokozatosan növekvő tempóban fogja közelíteni a teljes és végleges összeomlást...