Felállítunk egy gondolati modelt, amely a valóság egészének csak egy szeletét, pici töredékét, meglepően kis részét tudja figyelembe venni, eljárásunkat azonban sikernek tüntetjük fel mind magunk, mind mások előtt, amelyen felbuzdúlva minden más utat, amely még vezetne minket a valahová, mondjuk a létezés szívébe, szisztematikusan eltorlaszolunk, és utána sírunk, hogy abban a 4 x 5 x 2,5 méteres szobában, amelyet felépítettünk, és amely mellett semmi mást nem fogadunk el reálisnak, nem találunk megoldást a problémáinkra. Hát nem csoda mert ott tényleg nincs is! Ott csak reménytelen körözés van, amely fokozódó kétségbeesésünkkel egyenes arányban válik egyre szörnyűbbé. Ez az amit Jézus nagyon jól látott, nagyon jól látta, hogy az ilyen körözéseknek semmi közük sincs a szeretethez, és nagyon jól látta, hogy ha valaki tényleg szeretni akar, akkor annak meg kell halnia mindenkiért. Ne mondjuk azt, hogy nincs megoldás, mert az ilyen állítás nagyon félrevezető lenne. Van megoldás, legfeljebb nem olyan, amilyet szeretnénk, legfeljebb nem a fogunkra való. Van megoldás, Jézus megmutatta, hogy mi az, ott a példa rá, lehet csinálni ugyanazt, és ahogy neki se volt, úgy nekünk sincs egyetlen olyan körülményünk se az életünkben, amelyik abban vissza tudna tartani minket. Ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye...
---------------------------------
Nagyon kényelmes álláspont az h a körülöttünk lévő világból csak azt fogadjuk el amit közvetlenül érzékelni tudunk Kényelmes álláspont mert a biztonság illúzióját adja Ezzel szemben nagyon felkavaró kimondani olyan dolgokat például h az érzékelésünk fejlettségeit és fejlettlenségeit is az a közeg határozza meg amelyben felnőttünk más szóval mondva egy sor mamipuláció vonalán fejlődtünk azzá akik ma vagyunk Máris egy eklatáns szembesítés azzal h a világ egészével való kapcsolatunk egy nagyon fontos szála felett alig van rendelkezésünk Ilyen körülmények összhatása az h lényegében egy burokban élünk annak a civilizációnak a burkában amely felépített minket magának pont ugyanúgy ahogy a Kádár rendszer felépítette magának a gyári munkásait meg a pártvezetőit Félrevezető erre azt mondani h a második azért egy más minőség volt mert igen lehetnek árnyalatnyi különbségek a kettő között de a mechanizmus lényege ugyanaz sőt ugyanaz mint számtalanszor korábban is a történelmünk során: az ember bemenekül egy barlangba mert kívül túl nagy a tágasság és abban a tágasságban mindenféle veszélyek leselkednek rá. A barlang lehet egy kacsalábon forgó palota egy panellakás egy luxus yacht egy hobbi egy politikai meggyőződés egy életelv egy ideológia egy vallás egy szakma egy hivatás se szeri se száma azoknak a meneküléseknek amelyekkel eladjuk magunkat egy kis létkényeztetésért egy kis önáltatásért Igen ebben mindannyian nyakig benne vagyunk Adolf Hitlertől Teréz anyáig (mondjuk Jézust azért kivenném a halmazból) és egészen biztos h az életünk egészének értékét majd az fogja meghatározni h milyen messzire tudunk eljutni a barlangjainktól és nem az h valamelyik üregben hogyan teljesítünk Múlt péntek este mondta Örkény István (egy irodalmi esten ídézték a szavait), hogy az ember általában úgy adja el a lelkét valaminek hogy arrol a legkevesebb fogalma sincs MINDENKI!!! Mert a létező legnagyobb hazugság mutogatni valakire h ő milyen korrupt ha nem tesszük hozzá azt h mi is pont ugyanakkora s...ggnyalók vagyunk csak egy másik s...gget nyalogattunk mostanáig de az nem számít mert ugyanakkora intenzitással tettük Igen Judas penzet mindannyian tobbszor is felvesszuk eletunk soran legtöbbször teljesen tudattalanul es utána nagyon nem szeretünk az eljárásunk lényegére tekintetet vetni, pedig aki egyszer sem vette magának a bátorságot szembesülni azzal, hogy mit is csinált ezeknek az alkalmaknak a során, még a küszöbig sem jutott el. Igen tudom h a barlangból való menekülésre való törekvés is válhat barlanggá tudom nagyon jól Az ember egy olyan nyomorult egydimenziós lény h már a második irányba se kezd el szívesen növekedni a harmadik meg többedik irányokról nem is beszélve és ha az élete nem kényszerítené másra akkor valószínűleg megmaradna egy cérnadarabnak mint a vonalférgek legalábbis szellemi értelemben Szerencsére azonban az élete másra is kényszeríti azáltal h az egydimenziós nyomulásainak folyamatosan keresztbetesz Először csak szelíden figyelmeztet utána ráteszi a kezét az illető vállára majd kicsit visszatartja és ha az sem segít akkor elgáncsolja Na ez a történet zajlik most velünk hét milliárdunkkal és igen ezt kell valahogy mindenkinek túlélnie de nem úgy h a rövid távért beáldozza a hosszú távot és nem úgy h az élete rövid távú hatásaiért lemond a hosszú távú hatásokra kapott talemtumairól Mert a mozgalmak a vallások a kultúrák a civilizációk meg úgy általában is a közegek elmúlnak majd elsodorja azokat a történelem vihara pont ugy ahogy az orosz nemességet is elsodorták a 100 évvel ezelőtti események minden elenyészik csak a szeretet nem amelyről akiről egyelőre jóformán alig tudunk valamit Mert ami a barlangjainkban van azt ismerjük abban tobzódunk de attól ami aki odakint várna ránk fejvesztve futunk vissza az odunk melegébe...