Az oknyomozást be kéne fejezni lassan,
Hogy megtudjuk végre, mért nem nő új ága a fának,
És azt is, hogy - miközben a pár régit nézegetjük -
Mért esünk folyton egymás torkának
Az oknyomozást lassan be kéne fejezni, hisz most csak piknikezünk
Egy vulkán oldalában, míg alattunk félelmetes erők tépnek,
Az élet zajlik, ám a hegy közben készíti a lávasírt,
Mert nem hisz senki sem a tükörképnek
Az oknyomozást be kéne fejezni lassan,
Mert ha végleg lepattogzik az üvegfalakról a foncsor,
Feltárul majd minden, de magunkat nem fogjuk látni soha többé,
És magunk látása nélkül a többi látás mit sem ér, mert úgy csak éget, roncsol
Az oknyomozást lassan be kéne fejezni,
Hogy kiderüljön a valódi ok a végén,
És azzal, ami majd ott kiderül,
Tudjak kezdeni valamit még én