2017. augusztus 9.

Hírzárlat (link)

Kedves Csenge! Gyönyörűen nyúltál ehhez a nem mindennapi történethez, és nagyon szépen írtad le minden rétegét, a tragédia minden árnyalata megelevenedett belső szemeim előtt soraid olvasása közben, nem lehetett volna ennél szebb és igazabb könyvet írni erről a szomorú esetről. Nagyon sok évvel ezelőtt elolvastam Végh Antal könyvét, az akkor nagyon megdöbbentett, a Te könyved viszont most úgy vezette belém az akkori társadalmi közeg és az abból kipattanó dráma feszültségének minden áramát, mintha egy képzeletbeli szellemi erőtér két pólusára, anódjára és katódjára egyszerre támaszkodtam volna. Egy arányos, kiegyensúlyozott, átgondolt, kidolgozott, érett művet tettem le az asztalomra megrendülve pár perce, miután a könyv utolsó oldalának is az aljára értem.

Azt szeretném, ha nem hagynád abba az írást, ha lennének még könyveid, és azt is, ha a témaválasztásaiddal szép lassan közelítenél a jelenkor felé. Mert az igaz, hogy a régi rendszert leváltották, de az ellentmondások attól nem lettek kisebbek, sőt... És nagyon nagy szükség van olyan emberekre, akik a mostani ellentmondásokra is rá tudnak érezni, és tudnak azokhoz józanul, előítéletek nélkül, sok síkúan, sok szempontból közelíteni, és összetettségükről, szövetes kapcsolódásaikról, okaikról és következményeikről egy-két gondolatot értelmes és szép szavakba tudnak önteni. Nekem ezzel a könyveddel ilyen irányú képességeidről tanúbizonyságot tettél, kérlek, hogy ritka talentumaid meglétét tudatosítsd magadban, és azokat még sokszor forgasd meg olvasóid mind nagyobb emberi, személyiségbeli épülésére! Ahogy velem is tetted, köszönöm nagyon...