------------------------------------
Ha valaki nagyon bízik azokban a létstratégiákban amelyeket tulajdonképpen az ember megoldatlanságai termeltek ki történelme vérzivataros századai során akkor nem bízik magában és nem bízik azokban a képességeiben amelyekkel pont e megoldatlanságokat tudná meghaladni Amikor egyensúlyokról beszélünk lássuk be h van ez a terület ahol elképesztő egyoldalúságban szenvedünk mindannyian és lássuk be h addig nem fognak bemutatkozni a jó arányok vagyis lényegében semmilyen érdemleges kibontakozás sem fog lejátszódni amíg a kényszerpályán mozgó tömeget nagyobb tisztelettel övezzük mint a kényszerpályákról szabadulni vágyó egyes emberek személyes lények olykor szinte kétségbe esésbe torkoló egyedi erőfeszítéseit Amíg nem vesszük észre h a drámák csak látszólag zajlanak a közélet különböző színpadain mert a történések valódi helye az emberi lélek titokzatos mélysége addig olyan kábulatban fogjuk folytatni tevékenységeinket mint a dróton rángatott bábuk akik saját egyéni létükről saját lényünk összetettségéről és gazdagságáról rég megfelejtkeztek mert engedtek a csábításnak és ahelyett h az életük a létük minden rétegének megértéséért vállalták volna a tű fokán átvezető út megpróbáltatásait egy külső diktátum rendszerbe való betagozódás széles útján vesztegették el talentumaikat Ez a civilizációnk alapproblémája amelyben a fejünk búbjáig benne vagyunk mindannyian A felvilágosult végletekig kiélezett végletekig demisztifikált racionális gondolkodás mindannyiunkat arra nevelt h a megoldásainkat kívül keressük mondván h más nem is létezik mondván h nincs belső valóság nincs lélek és főleg nincs igénye a léleknek a fejlődésre Ahol a lélek nem fejlődik ott nem fejlődik semmi sem ez tiszta sor viszont ha erről megfelejtkezünk illetve e nyilvánvalóság számbavétele nélkül próbáljuk értelmezni az eseményeket akkor egyre eszkalálódó mértékben fogunk hamis következtetéseket leszűrni és egyre súlyosabb zavarokat fogunk generálni Az egyetlen lehetséges bár nyilván nagyon fájdalmas út a külső és a belső közti jó egyensúlyra való törekvés először a saját személyes életünkben - hisz mindennek az az alfája - annak a rettenetes borulásnak a felszámolása mely ezt az egyensúlyt durván megsértette és azáltal az emberiséget a Földet ezt az egész univerzumban egyedül álló gyönyörű színes csodát a kihalás a kipusztulás szélére juttatta Ha valahonnan indulni kell nap mint nap akkor az ez a felismerés hisz a fa összes ága a gyökértől virul ha a gyökér táplálja és a gyökértől szárad el ha a táplálás megszakad Nagyon kínos szembesülni azzal h minden más kevés h létünk egyetlen praktikus síkján sem leszünk képesek lényegi előrelépésre amíg pont a legfontosabb síkot hanyagoljuk el de biztos vagyok abban h mégsem tehetünk mást illetve az a színtiszta káprázat h még mindig reménykedünk egyszerűbb minket magunkat kevésbé érintő kevésbé megdolgoztató félmegoldások elégséges voltában és a félmegoldások ígéreteinek túlsúlyozásával folyamatosan fenntartjuk sőt növeljük azt a devianciát amelyből az összes bajunk ered
Tudom h e szavak a legtöbb emberben minimális rezonanciát sem váltanak ki de azt is tudom h ennek csak az a köd az oka amelyben mindannyian élünk sőt amelyet mindannyian eregetünk minden nap még ha észre se vesszük akkor is Életem hátralévő részével ezt a ködöt szeretném egy picit átvilágítani Tudom h nehéz célkitűzés de azt is tudom h kevesebbe nem érdemes belekezdeni mert ha jól értem a példabeszédet akkor majd lesz egy pillanat és lesz egy kérdés h mit tettél azzal amit kaptál és akkor majd nem mondhatom azt h semmit mert sokan azt mondták rá h marhaság Mert ha azt mondanám akkor jönne a következő kérdés h - Te inkább hallgattál a sokra mint az egyre? - és az már végképp a teljes megszégyenülést jelentené Van egy nagyon találó mondás a futásban már milliószor bejött: ha küzdesz veszíthetsz ha nem küzdesz veszítettél Nagy a gyanúm h az élet egészében is megállja a helyét..