2017. július 20.

Nem az ősi formák hanem az ősi tartalmak felfedezése a cél amely a világ kezdete óta ezer meg ezer folyton alakuló folyton változó formában jelenik meg folyamatosan Campbel könyve - amelyből már többször idéztem - azért nagyszerű mert ki meri mondani h a világ minden égtáján és minden korában lényegében ugyanazok a történetek játszódnak le csak különböző köntösbe öltöztetve Konkrétan a mi esetünkre fordítva a szót sokkal inkább az evangéliumot kell felfedezni, és sokkal kevésbé azokat a ritusokat, amelyek - hősies és valóban áldozatos odaszánó törekvések mellett - történelmi esetlegességek és emberi tökéletlenségek százezrein keresztül is leképződtek belőle Egy tibeti kecskepásztornak a keresztény vallás semmit se mond (ne is mondjon!) de evangéliumi életet ugyanannyira élhet mint bárki más a Földön Amikor csecse-becsékről beszélek nem személyesen Rád gondolok hanem arra a borulásra amelyben mindenki pártállásától vagy vallásától teljesen függetlenül a feje búbjáig benne leledzik Mert mindenki valamilyen forma gyakorlásához valamilyen fogalomrendszer szimbólum használatába menekül a sokkal nehezebb sokkal fájóbb tartalmi kérdések elől Anyag nélkül nincs szellem forma nélkül nincs tartalom mióta az ember ember szüksége van formai kifejeződésekre a lelkivilágának is ebből az igényből lettek a mitoszok a természeti vallások is és ez eddig teljesen normális de abban a pillanatban amikor a formát ruházzuk fel azzal a szereppel ami a tartalmat illeti úgy akadunk meg az úton mint a satufékkel blokkolt gépjármű A tartalom utat törhet magának mindenféle formákban, meg is teszi, de ez az út visszafelé nem járható, nincs kitüntetett forma, amely elvezetne a tartalomhoz Ha valamelyik formát kitüntetettnek hisszük abban a pillanatban lecövekelünk a tartalom tekintetében Egy indiai mestertől kérdezte meg valaki hogy melyik a legkiválóbb vallás és ez a mester az egyetlen helyes választ adta rá: az amelyik nem akar kiválóbb lenni a többinél Borzasztó lenne ha a világon mindenkinek ugyanabban a formavilágban kéne gyakorlatoznia már így is rengeteg szellemi gazdagság érték esett áldozatul olyan hatalmi törekvéseknek amelyek valamilyen formát eröltetettek Mindenki a formákba helyezi a bizalmát, ahelyett, hogy az emberben bízna. A bizalmatlanságtól frusztrált ember pedig mit csinál? Keres magának egy formalizmust amelybe belbódulhat a fájdalma elől és az ördögi kör bezárult. Ezért mondom, hogy itt valami nagyon nincs rendben Olyan véráramok vannak elkötve hogy már az is csoda hogy valahol valmi még csordogál....