2017. június 19.

Még egy levél a múlt heti püspöknek

Szerinted, amikor ég a ház, akkor mit kell csinálni? Mi az, hogy radikalitás? Legyetek szentek, mert én szent vagyok! Ez milyen, ha nem radikális? Mi az evangélium, ha nem az ezer bőr lerangatása? Mért kell kiherélni Jézus szavait? Mért kell kiherélni a nagy szellemi hagyományokat, mért kell fanyalogva nézni a régen mindenhonnan ugyanúgy kinövő, ugyanarról szóló, az emberről szóló ősi mitológiákra? Mért nem tudunk bennük magunkra ismerni, mért nem lehet elindulni a megismerésnek ugyanazon az útján, amelyen annyian végig mentek, nálunk sokkal "primitívebb" népek. Mért nem lehetünk sámánok, varázslók, kuruzslók, mért nem tudjuk még csak meg sem közelíteni az ő spirituális érzékenységüket? Ember nélkül lehet high tech üzemmód, lehet fejlett társadalmi berendezkedés, lehet bármi, mert kártyavárként fog összedölni az egész egy szempillantás alatt, egyszerűen azért, mert szét fogják lőni a terroristák. Nincs az a rendőrállam, amely meg tudná fékezni a megnyomorított, fejlődésének lehetőségétől totálisan megfosztott ember először elfojtott majd kirobbanó dühét. Az ember fejlődése, az ember belső átalakulása nélkül, amelyről most nem szól semmi, amely rég elveszett - amelynek az irmagját is kiirtottuk lelkesedésünkben, hogy hopp, megvan a gonosz - anélkül olyan biztos, hogy össze fog dölni minden, mint az, hogy szombaton futottam a Bükkben. Mért nincs semmilyen valós segítség a szellemi fejlődésünkhöz körülöttünk? Mért van minden kereső ember totálisan magára hagyva? Mért nem segít nekik az Egyház? Mert nem segít, le se szarja, meg se próbálja megérteni őket! És akkor van a csodálkozás, hogy kiürülnek a templomok... Mért nem teszed fel magadnak ezeket a kérdéseket? Mért kell bálványokban bizakodnunk, felnagyítanunk huszadrangú dolgokat ahelyett, hogy magunkban, illetve az emberben bíznánk, abban, ami bennünk van, és amit a történeteink, ha hagynánk őket lejátszódni, gyönyörűen kiásnának belőlünk? Mért nem lehet erről semmit sem mondani? Mért tabu ez a modern társadalmakban, mért tabu ez az Egyházban, mért ver ki mindenkit a hideg verejték, amikor erre valaki csak egy halvány utalást is tesz? Gondold végig ezeket a kérdéseket magadban, gondold végig, menj végig nagyon becsületesen az úton, amelyek a válaszok felé vezetnek, és garantálom, hogy megdöbbentő felfedezéseket fogsz tenni. Például rá fogsz jönni, hogy akkora hazugságokban élünk, hogy a negyedétől meghibbanhatna az agy. És rá fogsz jönni, hogy nem azért vagy egy nagy nulla, mert több nem lehetnél, hanem azért, mert eddig gyakorlatilag meg sem fordult a fejedben a gondolat, hogy valamiben komolyan el vagy maradva. Na, itt kezdődik a pokoljárás, itt kezdődik a beavatás, és itt kezdődik az élet, mert ami előtte volt, az csak az élet árnyéka. Ez az a szörnyű hely, esemény, amelyet nem lehet kikerülni, ha nem puszta élősködői, hanem alakítói, formálói akarunk lenni ennek a világnak, ez az a fal, amelyen valahogy át kell menni mindenkinek, ha nem csak egy két lábon járó főemlős akar maradni, ha valami minimális alapot akar szerezni magának arra, hogy embernek neveztessék...