2017. június 17.

Jelentem lefutottam a Bükki Hegyimaratont és nem is haltam meg nagyon a végére bár ez azért relatív mert azt hiszem h holnap nem vágnék neki újra :-) Egyébként ez egy hihetetlenül jól kitalált verseny melyet minden futónak ajánlok A pálya úgy ahogy van gyönyörű egy 10,6 km-es körön kell négyszer végig menni van rajta valamennyi szintemelkedés (egy hegyi verseny anélkül nem is lenne hegyi :-) de nagyon jól el van osztva és egy rövid szakasz kivételével végig futható meredekségű Nem kell vinni semmit mert van elég frissítőpont vagyis az utcai és a klasszikus trail között helyezkedik el bár kétségtelen h az utóbbihoz közelebb van mint az előbbihez főleg a hangulatában hisz az ember ezen a versenyen futás közben egy csodálatos környezet minden lélekemelő szépségét élvezheti

Ennek a versenynek a legnagyobb nehézsége számomra az volt h tavaly is végigfutottam és akkor nagyon jól sikerült vagyis egy sikeres kísérletet kellett valahogy megismételnem Egyik barátom M. Zoli nagyon jól ráérzett arra h ez mit jelent és valóban valamit kezdeni kellett ezzel a teherrel viszont pont az ilyen helyzetek segítik a futót h újra és újra tudatosítsa magában futása célját és azt is h mit jelent neki a siker a lényeges olvasatokban Nyilván nem az időeredményt elsősorban hanem azt h a futása egy tudatos odaszánás legyen emberi többé válásáért és azért h felszabaduljon benne valami ami addig le volt tapadva de amire oly nagy szüksége van mégis hisz ebben a rettenetesen bonyolult és kába világban valahogy ébren kell maradnia Ilyen értelemben úgy érzem ez egy sikeres futás volt még akkor is ha ma este azért nagyot fogok aludni :-)! Mellesleg az időeredmény sem volt rossz (5:23) az igaz h a tavalyit nem sokkal szárnyalta túl de ebben része volt a záporoknak is melyek sáros csúszós útszakaszokat hoztak létre

Most nem írok ennél részletesebb élménybeszámolót vegyük úgy h ezúttal megkíméllek Benneteket egy kisregény terjedelmű levél olvasástól :-)! Azt viszont elmondom h a 2017-es tavaszi futószezon (Balaton kerülés és három trail verseny szintű megmérettetés) a mai nappal lezárult vagyis lezárult az az időszak amely ezen a téren minden eddiginél legalább egy nagyságrenddel több élményt tapasztalatot tanulságot hozott Ami már önmagában is egy katartikus kifejlet annak fényében pedig h januárban a januári folyó városában már a teljes visszavonulás gondolata is megfordult a fejemben egyszerűen egy felfoghatatlan dolog Sokszor remegett a léc és belülről nem volt olyan sima mint amennyire egyszerű leltárt készíteni a begyűjtött érmekről de hát pont azért értékes ez a folyamat mert egy csomó minden mélyen megmozgató felkavaró ebben a kalandban Mert aki részt vállal benne saját maga és a futóközössége sőt az összes kapcsolódó ember és az összes kapcsolódó energiamező megismerésében olyan mélységekig juthat el ahová máshogyan nem Nem tudom mi lesz velem nem tudom melyik futóversenyen fogok elindulni legközelebb Nyáron egyen se az biztos de utána is csak akkor ha valami belül dől el ezzel kapcsolatban ha majd a titkos inspirációk a sokszor tudatalatti érzékenységek és az élet eseményei együtt kifőznek illetve elültetnek bennem valamit Mert ez úgy nem működik h letöltjük a futónaptárt az internetről és rábökünk egy dátumra amikor éppen nincs más program Ez úgy működik h az ember él illetve igyekszik jól önmaga valódi lényével természetes adottságaival személyes vonásaival összhangban élni meg jól futni és aztán valami majd lesz Mert ez a szezon ez a négy verseny is így lett hiszen nem is születhet meg semmi máshogyan Ó bár csak jobban értenénk ezt a képletet!

Kép rólam