Hamvas Béla a tízezer bőrű tűz gyermekéről beszél Joseph Campbel pedig az ezerarcú hősről Nem véletlen az összecsengés hiszen zavarba ejtő az a formai gazdagság amelyet ugyanaz a tartalom tud magára öltani olyannyira zavarba ejtő h legtöbbször valóban zavarba is esünk tőle sőt igyekszünk úgy ahogy van elhazudni az egészet pedig az igazmondás ebben a helyzetben is sokkal üdvösebb lenne
A
hősiesség mint olyan a történelem során nagy átalakulásokon ment
keresztül de ez a fejlődés látszólagos mert nem a hősiesség belső
tartalma csak a külkapcsolatai változtak meg nagyon Hősies elszánás
kellett ahhoz h valamelyik elődünk a lombkorona biztonságát a
veszélyekkel teli de nagyobb adottságokkal rendelkező talajszintre
cserélje hősies küzdelemre volt szükség ennek az új élettérnek a
felfedezéséhez és belakásához az állatoktól majd az ellenségtől való
megvédéséhez a törzsi a nemzettségi a nyelvi és a kulturális
összetartozásban lévő kohéziós erők kibontakoztatásához majd a
szemléleteink a látásunk tágulásának elfogadásához aminek köszönhetően a
kohéziós erőkről illetve a közösségekről is egész máshogyan új
hangsúlyokkal gondolkodunk illetve a kohézióink jellege is megváltozott
például a nemzeti összetartozás jelentősége sok estben gyengült viszont
bizonyos eszmék körül kialakultak új csoportosulások Ám ezek az
kapcsolatrendszerek sem tekinthetők véglegesnek és szinte biztos h újabb
áthangsúlyozódások következnek majd Pár évszázada a haza védelmének
szentelt élet joggal váltotta ki a legnagyobb megbecsülést mindenkiben
de hasonló megbecsüléssel gondolkodhatunk az osztályharcok egyes
szereplőiről annak ellenére h tetteiket ma már nem biztos h követnünk
kéne
Van tehát egy
folyamatos változás a felszínen amelyet viszont szépen ellenpontoz egy
nagy állandóság odabent a lélek rejtett rétegeiben mert a hős aki a
történelem során különböző célokat jelölt ki ugyanazt a belső utat járta
végig függetlenül attól h törekvése melyik helyzetben a történet melyik
pontján milyen konkrét továbblépésre irányult Minden esetben követte
azt a dinamikát amelyekről például az ősi mitológiák vagy a nagy
szellemi hagyományok is szólnak és amelynek engedelmeskedve először
saját léte mélységeit járta végig majd e félelmetes és felkavaró
zarándoklat tanulságaival felvértezve visszatért vándorlásából h anyagi
léte gravitációs terében is az ég felé törekedjék vagyis megvalósítson
magában valamennyit abból a tökéletes egységből amelyet az egymásnak
feszülő anyag és a szellem hordoz és amely nem más mint a megtestesült
az emberré vált teremtő Isten
A
folyamatok külső jellemzői tehát változnak de az ember törekvéseit a
kezdettől a végig ugyanazok a vágyak ugyanazok a belső energiák hajtják
Életünk minősége nem azon múlik h céljainkról saját tér-idő
koordinátáihoz viszonyítva ki mikor mit gondol majd hanem azon h
mennyire merjük végigjárni a bennünk lakó és bennünk felnőni vágyó hős
útját Élethelyzeteink minden inspirációt megadnak ahhoz h ez a növekedés
lejátszódjék a kérdés csak az h merünk-e hallgatni a hívó szóra Utunknak
nyilván lesznek konkrét gyümölcsei is de azokra nem szabad túl nagy
figyelmet fordítanunk mert nem a mi tisztünk meghatározni h a belső érés
milyen külső formát öltsön magára Nekünk arra kell figyelmet
fordítanunk h azokban a helyzetekben amelyekbe kerülünk és azokban az
eseményekben amelyek megtörténnek velünk felismerjük életünk belső
követelményeit és minden dolgunkban azokhoz igazodjunk Így lehetünk
részesei annak a közösségnek amelyet hadvezérek és hadvezér feleségek
királyok és királynők próféták és szeretők hősök és hősnők ezrei milliói
milliárdjai alkotnak és amely az új
belépőknek köszönhetően folyamatosan minden nap egyre bővül...
(Holnap megyek futni a Bükkbe :-)!