Levél Brüsszelből
Most amikor egyre világosabban látszik h hagyományos eszköztárunk elégtelen a halmozódó feszültségek újabb és újabb fenyegetettségeivel szemben most amikor a Föld lakosságának jövőjét illetően olyan kérdések vetődnek fel amilyenek ekkora súllyal és ekkora plasztikussággal még soha nem jelentkeztek most amikor egész egyértelmű már h az összes ember sorsa összefonódott hiszen ezer szállal kapcsolódunk azokhoz is akiktől 10-20 ezer kilométerre élünk és ezért egyre illuzórikusabb lesz az a feltételezés h bárki is el tudna bújni bárki más elől egy kis sziget relatív biztonságába most amikor egy szikra lángba tud borítani bármit mert a legkisebb lokálisnak tűnő jelenségnek is lehetnek teljesen kiszámíthatatlan globális cunami hatásai most amikor egész világosan látszik h a nyugati civilizáció minden bizonnyal sorsszerű de rendkívül kiegyensúlyozatlan úgynevezett "fejlődése" nem aranycsinálás volt van hanem bizonyos hosszútávú potenciálok gyors túlpörgetett kiaknázása és elégetése és ezáltal számos sikere ellenére sem több egy erőszakos folyamatnál amelynek során évszázadokon keresztül agressziót gyakorolt a többi kultúra a saját fiai és a saját lányai valamint mindenféle külső és belső természet felett most amikor egyre világosabban látszik h amíg a csúcstechnológiában és a kultúránk fényében bíztunk nagyon komoly emberi fejletlenségeinkről tökéletesen megfelejtkeztünk most azt mondom és ha nem is most de nagyon nem sokára biztosan minden felelős ember azt fogja mondani h gyökeres szemlélet és gondolkodás mód váltások elől lehetetlen lesz kitérni Azt mondom h reménytelen a régi sémák erőltetése illetve egyszerű erő- és időpazarlás Azt mondom h el kell indulni azoknak a bennünk rejlő de elhanyagolt és ezért letapadt belső személyes lelki energiáknak a feltérképezése és mobilizálása felé amelyek alternatívát hathatós többet tudnának teremteni ahhoz képest amit ma csinálunk illetve bele kell állni azokba a történetekbe amelyek pont ezeknek az energiáknak a felszabadítása érdekében szeretnének lejátszódni mindannyiunkban a létező legtermészetesebb módon egyébként hisz ezek a történetek nem mások mint a személyiségfejlődésünk fejezetei amelyekről a sok egymást követő "civilizálódással" elfoglalt generáció figyelmetlensége folytán olyannyira megfelejtkeztünk h szükségességük már fel sem merül bennünk pedig az a szükségesség mindig volt és van és lesz is Nem új dolgokról beszélek tehát hanem azokról a szellemi utakról amelyeken való menést például a primitív népek példamutatóan gyakorolták Erről szólnak a rítusok a mitológiák erről szól a magyar népmese világ azok a szellemi tartalmak amelyek ezekben az ősi szimbólumokban tükröződtek vissza ösztönösen élt realitások voltak amelyeknek elődeink az életben maradásukat köszönhették mi pedig azt h egyáltalán megszülethettünk Nem kell tehát új dolgokat feltalálni csak azt kell újra felfedeznünk amit betemettek bennünk a századok a "fejlődés" századai és egyben azt is ami gyönyörűen összecseng a modern pszichoanalitika tudományos tapasztalataival azt viszont fel kell fedeznünk mert különben ez a civilizáció nem Homérosz Dante Bach Mozart Thomas Mann Radnóti József Attila civilizációja lesz hanem egy olyan kontrollálhatatlanná váló atommáglya amely magával együtt minden élőt felemészt
Életem hátralevő részét biztosan a saját személyes történetemben szeretném tölteni vagyis nem azoknak a diktátumoknak külső meghatározottságoknak akarok hódolni amelyeket a Föld nevű bolygó természeti szociális és mentális életterét szennyező jelen egyoldalúság termel ki magából hanem az embert magát fogom keresni akiről most vészesen kevés ismeretünk van valószínűleg kevesebb mint eddig bármikor...