Az ezerarcú hős avagy a hívatlan-hívott vendégek befogadása
Valaki egyszer azt mondta h az ember léte nem más mint a saját egészére
való törekvés folyamata Szeretnénk tudni h kik vagyunk és szeretnénk
azzá válni akik vagyunk A tudás kisebbik része már a miénk a nagyobbik
része viszont még el van temetve bennünk Ebből az eltemetett részből
szakadnak le darabok olykor h a tudatos részévé váljanak ezek azok a
nagy válságok amikor a szépen berendezett biztonságosnak látszó
tudatosról kiderül h elégtelen töredékes és helyet kell szorítani benne a
szír menekültnek is A mi szír menekültünknek akit megpróbáltunk a tudat
alattiba száműzni de visszajött valahogy mégis Mert az ember léte a
saját egészére való törekvése és ezt az h félünk a szír menekültünktől -
más szóval saját személyiségünk egy még bejáratlan területétől -
nem írja felül Nincs más hátra tehát mint megbarátkozni a
hívatlan-hívott vendéggel és befogadni őt Felkavaró minden ilyen
időszak de egyben csodálatos is mert végre történik valami velünk végre
szintet lépünk végre levedlik bennünk egy réteget a lélek a tízezer bőrű
tűz gyermeke ahogy azt Hamvas Béla mondja Ezek a minőségi változások az
életünk legszebb legtartalmasabb pillanatai bárcsak lenne belőlük minél
több mert ezek annak az utazásunknak a fordulópontjai amelyről a
népmeséink a "primitív" népek hagyományai a mitológiáink a vallásaink a filozófiáink a művészeteink sőt
még a sportolásunk a tudományos eredményeink és a különböző
kapcsolatrendszereink is szólnak A létorgona fúgát játszik mely
egyszerre zúg minden regiszteren Ebben az utazásban részt venni jó ebből
az utazásból kivonni magunkat lehetetlenség illetve lehetséges de az
megbosszulja magát Mert aki kivonja magát ebből az utazásból az nem
járja be az emberi lét szépen egymásra épülő fokozatait és nem válik
hőssé Talpon maradhat az anyagi világ logikája szerint amíg meg nem hal (vagy nem éri valamilyen kataklizma még hamarabb)
de mint szellemi lény biztosan megbukik...