Ultra
Ilyen még nem volt az életemben egyszer se, és szerintem nem is
lesz soha többé. Egy 80 perces film, amelyet gyakorlatilag az első
perctől az utolsóig végig bőgtem valószínűleg azért, mert a film összes
szereplője én voltam. Akkor is én lettem volna egyébként, ha az életben
még soha egy lépést se futottam volna, de akkor nem biztos, hogy ez a
felismerés ilyen plasztikusan átjött volna, illetve ilyen drámai erővel
döntött volna le a lábamról. Viszont futottam, igaz messze nem ennyit,
de a sokkal kevesebb is bőven elég volt ahhoz, hogy a film minden
történését tökéletesen értsem, és a legutolsó, legapróbb sejtemmel, a
körmöm hegyével is rezonáljak rájuk. Körülbelül olyan volt ez a nyolcvan
perc mintha az életem áramát kinyerték volna belőlem, egy
transzformátorral felerősítették volna, és azt a felerősített áramot
utána visszavezették volna belém.
Pici info azoknak, aki még
nem hallottak erről a filmről, egy Spartathlont követ végig, vagyis egy
Athén >> Spárta 240 km-es, 36 órás futást, illetve pár sportolót
azok közül, akik 2015-ben elindultak ezen a versenyen. Veszedelmes film, nem fogom
soha megtudni, hogy a nem futókra hogyan hat, de a futók közül csak az
erős idegzetűeknek ajánlom...