Megoldhatatlan feladatot kaptunk,
Hogy legalább pár megoldhatót elvégezzünk,
Hogy a hegyre felmenni, felkapaszkodni vágyjunk,Hogy legalább pár megoldhatót elvégezzünk,
És hegymenetben - amikor úgyis nehéz - legalább ne fékezzünk
Megoldhatatlan feladatot kaptunk,
Vagyis a teljesítményünk soha sem lesz mérhető,
Hiába, az ember csak ember, s bármit tesz,
Egy másik embert meg nem mérhet ő
Egy másik embert meg nem mérhet ő
Megoldhatatlan feladatot kaptam,
De ami ma lehetetlen, az holnap könnyen lehetséges,
Méhviasz gyertya lettem... Égess!
--------------------------------
Kellenek a gyökerek, hogy legyen mitől elszakadni,
Hogy legyen értelme játszani a mesék tündöklő terében,
Hogy legyen értelme annak a híres világgá menésnek,
Indulni óramű pontossággal érkező sorsfordulók felé,
Hisz óriások és törpék, boszorkányok és tündérek,
Királyok és királylányok soha sem késnek
Olyan van, hogy egyik vagy másik nem jelenik meg,
Pedig már igen csak szeretnénk találkozni vele,
De akkor nem rá várunk, mi nem vagyunk még készen,
Mert még nem győztük le szívünkben az összes sárkányt,
Mert még nem jártuk be azt a hatalmas birodalmat,
Az egészet kerestük, s megakadtunk egy részen
Megakadtunk, mert megakadni könnyű,
Megigézett minket mindenféle bűbáj,
Tévelyegtünk sokat, de már a centit vágom,
A ködben kirajzolódó álmok nem hazudnak,
A szívben kirajzolódó megérzések meg pláne nem,
Boldog Te is akkor leszel, ha túllépsz a boldogtalanságon!
--------------------------------
Ma reggel is megittam egy kávét,
Vagyis megint eggyel kevesebb van hátra,
Az idő múlik, de nem baj, mert közben talán felnövök,
S a kénköves pokol, mely ott pusztít, ahonnan már eljöttem,
A felnőtt embert nem fordítja hátra