2017. december 20.

Az a baj h teljes iránytévesztésben vagyunk Semmi sincs közelebb mint az amiről úgy gondoljuk h túl van mindenen a leghosszabb utazásunk önmagunkhoz vezet pedig semmi különös nem kell ahhoz ahhoz h ott legyünk csak arra van szükség h ne legyünk sehol másutt de ez túl egyszerű és nagy utazások nélkül képtelenek vagyunk megérteni Túlságosan egyszerű elfogadni h a legfontosabbért a történetünk kibontakozásáért akkor tesszük a legtöbbet ha a legkevésbé avatkozunk bele a folyamatába ez így túl egyszerű és főleg nem elégge egoépítő mert abból nem derül ki semmi imádni és dicsőíteni való rólunk és a mi saját különbejáratú nagyságunkról és ezért aztán az utolsó sejtünkig berzenkedünk minden ilyen megoldás ellen mert túl nehéz hogy nem a mi erőfeszítésünk eredményezi csak egyszerűen megtörténik általunk velünk... Túl kevés a sok és túl sok a kevés túl közel van a messze és túl messze van a közel it is so simple to be happy but it is so difficult to be simple...

----------------

A gyakorlataink és a gondolkodásmódjaink óriási kontrasztot képeznek az evangélium napsugaras egyszerűségével amely a dolgok mai állása szerint legfeljebb az ellenörzésünk alól véletlenül kicsúszó "eltévedő" pillanatainkban tud felsütni rajtunk igazán Azt hisszük h nagy tudásra különleges formákból való építkezésre fáradtságos munkára van szükség ahhoz h jussunk valahova és elképesztő energiákat mozgatunk meg azért h mindezek bekövetkezzenek miközben mindezekre tulajdonképpen csak azért van szükség hogy ráébredjünk felesleges voltukra és abban az ébredésben végre tudjunk egy ártatlan kisgyermek egyszerűségével tekinteni mindenekre Igen úgy tűnik h az ember legjobb esetben is csak nagyon bonyolult módok ezreit alkalmazva tud egy kicsit egyszerűbbé válni nagyon úgy tűnik hogy az embertől semmi nem áll messzebb mint egy gyermek természetes szennyezetlen életöröme amelyet Jézus példának célnak állít elénk Feltételek ezreit képzeljük bele fejlődésünk folyamatába és kapaszkodunk a megteremtésükért olyan feltételek ezreit amelyekről soha egyetlen komoly ember se beszélt és amelyek bonyolultsága tökéletes ellentétben van a végcélunk jellegével Én nem mondom h ez az ellentmondás azonnal tántorítson el minket mindentől amivel foglalkozunk de azt igen hogy határozzon meg bennünk új arányokat nyisson bennünk új másmilyen utakat hazavezetőeket is láttassa be velünk a szerencsétlenségeinket gondolkoztasson el minket afelől h mi a nagyság és mi a kicsinység és tőrje meg bennünk e kettő felcseréléséből táplálkozó makacs sőt gőgös ragaszkodásainkat melyek most csak úgy visznek minket közelebb a találkozás pillanatához hogy távolítanak tőle el