Megmaradni egy nyelv, egy fogalomrendszer, egy szemlélet, egy gondolatiság biztosnak tűnő, de végtelenül szűk terében,
Vagy felnőni ott, de aztán indulni onnan el idegen tájak felé, és megtalálni magunkat sok helyen és sokakban?
Kitanulmányozni egy részt az utolsó atomjáig, tudósnak lenni benne, és tudós voltunkra büszkén tekinteni,
Vagy bejárni a lélek birodalmaiból minél többet, sőt eltévedni bennük és megérteni, hogy mindenki, akivel bolyongásaink során találkozunk mi magunk is vagyunk?Melyik az evangélium e kettő közül?