2017. november 25.

Mello nyomán
 
A szabadság elérésének egyik alapvető része: az a szerencsétlenség mely tudatosságot szül

Nem a dolgokat kell megváltoztatni hanem azt a látásmódot amellyel a dolgokra nézünk Butaságunkban egyeseket jóknak másokat rossznak bizonyos eseményeket örömtelinek más eseményeket szomorúnak tartunk Azok a cselekedeink amelyek ilyen ítéletekből erednek nem hoznak békét és megnyugvást senkinek - épp ellenkezőleg: újabb viszályokat újabb háborúkat eredményeznek Ha viszont megváltozik a látásunk akkor bennünk magunkban indul el egy változás Feloldódnak a koncepcióinkhoz való önös ragaszkodásaink olyanok leszünk mint a víz lágyak és rugalmasak mindenütt jelenlévők és ellenállhatatlan erejűek pont úgy ahogy a víz is - mely minden élet forrása - ilyen A vizet kiveszik a folyóból hogy megöntözhessék vele a földet A víz számára teljesen mindegy hogy a folyóban van-e vagy a földön nem kötődik sehova élet fakad általa mindenütt

A vízzé váló ember a társadalom esküdt ellensége mert a társadalom gyűlöli a rugalmasságot hisz a társadalom a kiképzéstől a rendtől a gyakorlattól az ortodoxiától és a rendtől növekszik Viszont a vízzé váló ember számára ez a gyűlölet már nem probléma mert tudja h élettere nem csupán körülmények egy történelmi léptékben mérve tiszavirág életű konstellációjaként megjelenő aktualitás hanem a lét örök egésze