Levelek
Aki kijelöl először magának, aztán másnak egy gondolkodási rendszert, és azt mondja, hogy az a gondolkodási rendszer a kulcs az ember megmentéséhez - legyen az akár egy vallás, akár egy ideológia, akár egy politika, akár egy gazdaság, mindegy milyen mozgalom - az a létezés egészének teljes és átfogó távlatában, de az evangélium távlatában is egy illegitim dolgot művel, és amennyiben valaki így jár el, annyiban az az illető nem szabad, és nem az ő saját életét éli, hanem másokét másolja, ami normális a gyermekkorban, de nem normális utána, mert a felnőtt lelki ember létállapota, nem az hogy, újrajátssza az elődei színdarabjait, hanem az, hogy előadja a sajátját. A felnőtt lelki ember létállapota az az élő és személyes kapcsolat a világ egészével, amelyben pont hogy leválik eddigi hordozórakétáiról, amelyben a csillagtér neki készített pályájára kerül, amelyben nem a demokrata, nem a kapitalista, nem a szocialista, nem a keresztény, nem a muszlim, nem a buddhista, nem a környezetvédő, nem a szabadságharcos, nem az indián, nem a bushman és főleg nem az európai bontakozik ki bennünk, nem kultúrafüggő hagyományaink szempontrendszerei jutnak szóhoz, hanem a mi saját leírhatatlan és kimondhatatlan belső valóságunk teljessége tud felnövekedni és megmutatkozni fényesen. Nem lehet azt mondani, hogy a liberális demokrácia szállítja a jövőt, nem lehet azt mondani, hogy a nemzeti érzelmű hagyománytisztelet üdvözít, és nem lehet azt se mondani, hogy a túlracionalizált európai civilizációt a keleti kereszténység szimbolikájában kifejezett tartalmak fogják visszatéríteni az igaz útra. Nem ilyeneket nem lehet mondani, mert pont az ilyen túlhangsúlyozásaink során szűkülünk rá olyan részterületekre, amelyeken bizonyára sokkal beláthatóbb és könnyebben megfogalmazhatóbb, de egyben sokkal szegényebb és sokkal hatástalanabb is az életünk, mint saját személyes létünk csillagrendszerében. Ha Jézus lejönne ma a Földre, semmilyen különleges figyelmet se szentelne a keresztényekre, ebben teljesen biztos vagyok, vagyis nekünk sem kell azt gondolni, hogy ez a fogalmi struktúra jelent valamit. Nem, nem jelent semmit, nem is arra lettek kitalálva, hogy jelentsen, útjelző lehet gyerekek számára, de egyrészt vegyük tudomásul, hogy még százezer egyéb útjelző is létezik, másrészt engedjük, hogy gyermekeink ne lecövekeljenek egy útjelző táblánál, hanem elinduljanak oda ahová az a nyíl mutat, vagyis önmaguk határtalan és ismeretlen tájainak boldog bejárására. Engedjük őket elmenni, engedjük őket szabadon és egyre kevesebbet tanítsuk őket, hiszen egyre kevesebb szükségük van a tanításunkra. Nem mondom, hogy zárjuk be a templomainkat, de vegyük tudomásul, hogy valakinek a templomainkból való elmaradása lehet egy nagyon pozitív dolog is, sőt azt hiszem, hogy legtöbbünknek nagyon nagy szüksége lenne azokra a tágasabb vizualitásokra, amelyekhez csak a templomajtón kívül tudunk hozzájutni. Tudnunk kell ezt, és azt is, hogy nem falazhatjuk őket körbe részigazságaink önkényes kiemelésével, sőt erőltetésével, mert az utóbbi eljárásunk homlokegyenest ütközik az evangéliummal, akármennyi tömjénfüstöt és akármilyen mennyországi liturgiát is lengetünk köré. Engedd el a híveidet, mondd nekik, hogy ne akadjanak meg a görögkatolikusság kicsiny szigetén ugyanúgy, ahogy én sem akadtam meg a taizéi mennyországban, mondd nekik, tanítsd nekik, hogy a létezés egésze sokkal több annál, fedezzék fel minden sarkát, fedezzék fel a tágasságát, az egészet, mert az egész várja őket, az egész akar találkozni velük, ámen!
----------------------------
A lázadó nem békél meg soha, mert a lázadó tudja, hogy az összes olyan megbékélés, amelyre nem a Golgota tetején kerül sor, hanem valahol előtte, hazug. Hazug és megállító, mert aki megbékél egy rész szerint valóval, az nem megy tovább, hogy keresse a teljeset, vagy úgyis mondhatnám, hogy aki megbékél egy formával, az nem megy tovább, hogy keresse a tartalmat. Kétpólusú világban élünk, amelyben feszítő erők vannak és lesznek jelen, vagyis nincs tökéletes boldogság, nincs olyan pont, ahol már elég lenne minden. Az életünk folyamatos elszakadások és folyamatos újrakötések hosszú-hosszú sora, Jézus élete is az volt, de a miénk sem lesz különb, illetve aki azt hiszi, hogy rá más sors vár, az szinte minden lényegesről le fog maradni. Jézus egy volt az Atyával, de ez az egység nem védte meg őt semmitől, aminek az életében le kellett játszódnia, és szerencsére minket se fog megvédeni semmitől az, hogy a Jóisten szeret minket. Őrült szeleket fogunk ki vitorlákból amikor ezt nem mondjuk ki, amikor azt mondjuk, hogy Te csak higgy, legyél jámbor, meg gyakorolj pár szertartást, mert Jézus már úgyis megváltotta a világot, azt a világot amely most éppen a tökéletes összeomlás közvetlen közelében leledzik nem kis részben azért, mert senki nem érzi át a maga felelősségét abban, hogy ez a helyzet előállt, főleg a keresztény Európa nem, akinek pedig a leginkább kéne. Jézus megváltotta a világot, vagyis akkor most indulj el és váltsd meg Te is, és ne nyugodj meg addig, amíg nem találod meg a módját, amíg ki nem termeltél magadból mindent, ami a világmegváltáshoz kell, vagyis csináld pont azt, amit Jézus is tett. Ez jelenti azt, hogy Jézust követni, nem az, hogy békében el vagyok egy kis szigeten, mert már minden meg van váltva, és az egyetlen baj az, hogy mások más szigeteken vertek tanyát, de hát arról ők tehetnek, mért nem látják már be, hogy az én szigetem az igazi és nem az övéké az! Ezért mondom immáron sokadszor, hogy az evangéliumnak köze sincs az eféle sziget boldogságokhoz, és Jézus is összekaparná magát bánatában, ha látná, hogy mi folyik itt az ő nevében. Tessék felnőtt embereket nevelni, tessék nagy és komoly célokat kitűzni a számukra - nem a vasárnapi miselátogatást meg hasonló kiscsoportos ovis programokat - megérteni és közvetíteni nekik, hogy dolguk van magukkal, hogy szokások, rítusok, viselkedésminták leutánozása kutyafüle se, a valami az, ha sikerül egy kicsit levedleniük azt a sok rendszer konform gondolkodást, amely most gúzsba köti őket, a valami az, ha megértik, hogy pont akkora esélyük van maradandót tenni, mint amekkora esélye arra Jézusnak volt, és az egyetlen igazi kérdés csak az, hogy akarják-e kijárni az útját vagy sem.
Édesapám nagy lázadó volt, még ha ő ennek nem is volt igazán tudatában. Kevesen értették meg, de ha egy valaki megértette, akkor már nem élt hiába. Egy valaki pedig biztos megértette...