Lassan eltűnnek a szavak jelentései
Így aztán nem csoda
Hogy egyre nehezebben tudjuk megbeszélni
Közös dolgainkat például azt hogy mitől pusztul el a világunk
Az asszociációink sűrű szövete a szemünk előtt foszlik semmivé
A lüktető fényes zöld ősvadont is pont így veszítjük el
Amikor a dzsungelt kiirtatjuk benne utat vágunk
Őrizzük a tájszólásokat - szuper!
De két hetente kihal egy nyelv és vele hal egy szemlélet
Egy kultúra egy világlátás egy árnyalat amelytől kifejezőbb lehetne bármi
Pedig ha nem leszünk elég árnyaltak és elég kifejezőek
Senki sem lesz képes elmondani hogy mi fáj neki
S mérgünkben egymást fogjuk felzabálni
Ha felvetem ezt a kérdést
Csak azt kapom vissza hogy a nyugat ellensége vagyok
Fúj Orbán bérenc a paksi füles Putyin csatlósa - zúgnak a szólamok
Mindkét fronton a fodrász agymosást is vállal...
A tudósok könyvtárai még mindig őrzik a precíz definíciókat
De mi - egyszerű népek - már nem tudunk mit kezdeni
A sok elvarratlan szállal
Az hogy páran odafent még játsszák az üveggyöngy játékot
Idelent marhára nem hasznosul elvben mindenki tudja hogy mit kéne csinálni
Ha nem lennének non-konform emberek de vannak sőt a többséget pont ők képezik
Mert az emberek vágya természetesen határtalan és teljesen természetes az is
Hogy túl akarják nőni azt a rendszert
Amelyre őket képezik
Teljesen természetes hogy a világot nem lehet pusztán észérvekkel berendezni
Teljesen természetes hogy ugyanúgy vannak érvei a léleknek s a szívnek
És ha azokat valaki leugatja lemennek kutyába
Ha a szívet és a lelket elhallgattatod a kövek fognak beszélni
És - amint azt sok-sok ábra bizonyítja - a köveknek nem állhat semmi sem útjába
--------------------------------
Két hetente kihal egy nyelv a Földön
de őrizzük a tájszólásokat a diverzitás érdekében - Hurrá! -
és a mobiltöltőt is kihúzzuk a falból ha nem lóg rajta kütyü vagyis -
miköben százezret lapáttal hányunk ki az ablakon - egyet megmentünk
mert mi környezettudatosak vagyunk figyelmet fordítunk a spórolásra
Komolyan mondom ha egy marslakó idejönne és látná hogy mit csinálunk
biztos hogy vörösre sírná azt a szép zöld szemét bánatában
hisz mi is csak azért nem zokogunk jó hangosan
mert nem nézünk soha magunkra kívülről
mindig csak belülről nézünk másra