Nem az a legnagyobb baj, hogy a világban sok rossz van. A legnagyobb baj az, hogy sok jó van nagyon félresúlyozva, egyesek jelentősége borzasztóan felnagyítva, másoké méretetlenül lekicsinyítve, és ebből aztán tényleg rengeteg rossz fakad. És talán még ennél is nagyobb baj, hogy az egyensúly érzékünket, amellyel a sok jót helyes arányaik szerint tudnánk megélni, szinte teljesen elvesztettük, vagyis jóformán nem látszik út ahhoz, hogy mostani állapotunk megváltozzék. Persze a nagy tragédiák fel tudnak hozni minden emberből olyan képességeket, amelyekre korábban még ők maguk sem gondoltak, de valóban erre van szükség? Valóban esélytelen bárkit is ráébreszteni a kiegyensúlyozás elengedhetetlen voltára, amíg egy nagy borulás be nem következik? És ez a kérdés ugyanúgy vonatkozik bármelyikünk személyes életére, mint ahogy a világ életének egészére is. A világban pont ugyanazokkal a kihívásokkal nézünk szembe, mint amelyekkel a magunk életében, és már az is egy óriási kiegyensúlyozatlanság, hogy ezzel a ténnyel jóformán nem merünk számot vetni...