A legnagyobb ellentmondás az h van itt egy modern világ amelyben a
külső "fejlődés" az ember belső világának súlyos visszaépülésével
párhuzamosan játszódik le A természeti népek életkörülményei a mi
életkörülményeinknél nehezebbek voltak viszont ők nagyobb harmóniában
éltek a környezetükkel sőt saját létük szellemi valóságával is élőbb
kapcsolatot ápoltak mint mi Hogy ez a nagyobb harmónia nagyobb egyensúly
mekkora értékelőny az ő oldalukon velünk szemben azt most még nem
nagyon fogjuk fel de azt hiszem h többségünk hamarosan meg fogja érteni
Egyértelmű h nem a fejlődés ellen beszélek mindössze annyit szeretnék
elérni h ne nevezzünk fejlődésnek egy olyan folyamatot amely jó nagy
részben nem más mint hosszú időtávra nekünk szánt potenciálok rövid idő
alatt történő agresszív felélése amely a hosszabb távú szempontok
tökéletes elhanyagolása mellett erőszakol ki pillanatnyi tiszavirág
életű engedményeket azért mert az könnyebb és látványosabb elmozdulás
mint az emberségünk egészének elvállalásából fakadó keskeny tű fokán
átvezető de hosszabb távon sokkal termőbb utak bejárása Vannak olyan
felfogások amelyek tagadják a létharmónikus fejlődés lehetőségét azt
állítják h az ember szükségszerűen kerül konfliktusba az őt körülvevő
világgal azt állítják h e konfliktusok és a konfliktusok következményei
elkerülhetetlenek Én azt gondolom h ezek a felfogások nagyon sokat
ártanak mert blokkolják a mostani állapotunkból való továbblépés
lehetőségeinek keresését blokkolják azokat a jó törekvéseket amelyek
kiegyensúlyozottabb létmódok felé vezetnének minket
A
természeti népek kimunkálták megőrizték és tovább örökítettek egy olyan
jó arányrendszert amely további növekedésünk biztos alapja lehetett
volna viszont mi ezt az örökséget nem becsültük meg magunkat náluk
okosabbnak kiválóbbnak gondolva eldobtuk a szegletkövet és helyette
inkább homokra és ingoványra építkeztünk Követhetetlen megszaladási
jelenségbe torkoló egyoldalú egysíkú növekedésünket kezdetektől fogva
súlyos torzulások terhelik csak ezt sokáig nem érzékeltük most pedig
inkább hárítjuk el magunktól mert a velük való szembenézés érintettsége
folytán mindenkinek komoly személyes problémát is jelent Egyáltalán nem
igaz h civilizációnk bölcsőjében csak erények és bölcs gondolatok
ringatóztak A kétség kívül jelentkező pozitív indíttatásokat az
alkotóvágyakat beszennyezte sok tiszteletlenség kezdetektől fogva sokan
- meghatározó személyiségek is - hajlamosak voltak a valódi
szellemiségtől való eltávolodásra a formai kiemelésekkel egy időben a
tartalmi összetevők elsorvasztására Sokak felszínes jósága
gátlástalansággal agresszivitással párosult és egy olyan túlzott
önértékeléssel amely kilőtt ugyan bizonyos kitüntetett irányokba de más
irányokról nem vett tudomást és ezért termő időt álló húzó erejű
kiegyensúlyozott növekedésre esélyt sem hagyott illetve esélyt sem hagy
Ennek az évszázadokon át tartó borulásnak a következményei egyre jobban
kirajzolódnak manifesztálódnak azokban a globális problémákban
amelyekkel szemben tehetetlenül állunk Hisszük talán h a lényeges
kérdések végiggondolása nélkül is meg tudjuk úszni a pokoljárásokat de
én erre a feltételezésre egy lyukas garast se tennék Áltatjuk magunkat
azzal h a növekedés továbbpörgetése fog segíteni az lesz a válasz a
problémákra viszont a valóság mást mutat A valóság azt mutatja h a
növekedés maga is egy probléma különösen akkor ha gyorsan játszódik le
és azáltal h ezt a tényt elhanyagoljuk illetve elhallgatjuk senkin sem
segítünk viszont lovat adunk azok alá akik meglapozatlan naiv
vélekedéseink réseibe megkapaszkodva építik ki öncélú hatalmi
struktúráikat
Emberek személyes életében is
számtalanszor lép fel olyan igény h valaki valamit alapvetően alapjaiban
haladjon meg mert egy régi szemlélet szerintit már nem lehet eléggé
gyümölcsözővé tenni mert akármilyen intenzíven is alkalmaz egy régi
szabályt azáltal akkor is csak egy kis előrelépés jöhet létre amikor egy
adott helyzet sokkal többet vár a benne érintett személytől Mindenkinek
az életében vannak olyan pillanatok amikor áttörésszerű változásoknak
kellene lejátszódnia és nincs ez máshogy a civilizációk életciklusai
során sem Elég egyértelműen érzem ezt a kívánalmat magamon is sőt elég
egyértelműen érzem h ez a kívánalom most az idők egyik fontos jele
hiszen áttörésszerű változások a társadalmainkban biztosan nem fognak
megtörténni addig amíg bennünk magunkban sem zajlanak le ilyen rendű
átalakulások Ne féljünk hát elhagyni a kijárt de sehova se vezető utakat
ne féljünk az egykor talán jó szolgálatot tett de azóta kiégett több
energiát előállítani már nem képes fűtőelemeket újakra cserélni ne
féljünk hát szívünk belső hangjaira és az élethelyzeteinkbe rejlő
sugallatokra sokkal inkább hallgatni mint a mások által összehordott
előítélet hegyek nyomásának engedni Életünk rossz priorizálásokra
visszamenő eldugulásai akkor is eldugulások maradnak ha bizonyos
tetszetős külső jegyek valakikben vagy bennünk magunkban ezzel
ellentétes képzeteket keltenek Mások által állított irányvonalak mellé
való felsorakozás akkor is az élet elpocsékolása ha azok az irányvonalak
megmagyarázhatóak ha valamilyen értelemben vett hasznosságuk igazolható
Mert az életünk sokkal nagyobb kincs annál mint h megelégedhetnénk a
valmilyen értelemben vett hsznosságával értelme csak a maga egyedi
megismételhetetlen csodájának felizzásában válhat kivehetővé csak a maga
egyedi drámájának lefolyásában válhat emberhez méltóvá Sok dimenziós
kihívásokra ne keressünk egy- vagy kétdimenziós válaszokat mert semmit
sem fogunk elérni velük Merjünk növekedni tágulni létezni élni minden
természetes irányban vagyis ne csak arra a néhányra figyeljünk amely a
lefojtott lebutított közfelfogás számára is létezik Érezzük át h szűk
zárt gondolkodásainkkal a legjobb szándékaink ellenére is csak ártani
tudunk érezzük át h mindannyian egymás kicsinyességének áldozatai vagyunk
illetve egyszerre áldozatok és tettesek is ha a minket ért zavarokat
akár tudatosan akár tudat alatt tovább sugározzuk Érezzük át h
mindannyian egy kizökkent világban nőttünk fel és ne csodálkozzunk azon h
e világ zavarai miatt állandóan falakba ütközünk Nem csak én nem csak
Te mindenki Értsük meg a minket ért hatások összetettségét és értsük meg
magunk és egymás összetettségét is És értsük meg h ebben az általános
zavarban mindenkinek mennyire nehéz dolga van és amennyire tudunk
próbáljunk meg segíteni egymásnak És főleg próbáljunk meg leválni
azoknak a sztereotípiáknak a gyakorlásáról amelyek az egyensúlyainkat
csak rombolják sőt próbáljunk meg elegendően bátrak nagyvonalúak lenni
és úgy munkálkodni h erőfeszítéseink hatására a rossz tendenciák
megforduljanak lábaink kezeink nyomán lassan az elmúlt egyensúlyok is
újraépüljenek...