A tegnapi levél folytatása
A legnagyobb baj az, hogy a különböző szempontok között egy nagy kavarodás van, bizonyosak messze nagyobb súlyt kapnak, mint amennyit érdemelnének, míg mások bőven kevesebbet, mint amennyi járna nekik. Az nem jó, hogy Cambel szavait közelebb érzem az evangélium magjához, mint az egyházi tanítás fősodrában elhangzó megnyilatkozásokat. Az nem jó, hogy a személyiségfejlődésünkkel kapcsolatban fennálló létbeli követelmények, amelyek egyébként egészen világosan elhangzanak az evangéliumban, teljesen elsikkadnak az Egyház életében. Az nem jó, hogy az Egyház elszenvedte ugyanazokat a demisztifikációkat, amelyeket a társadalmaink elszenvedtek, és ebből kifolyólag ugyanolyan értetlenül áll az emberrel szemben, mint akármelyik világi intézmény, és nagyjából annyit is tud kezdeni vele, mint egy bíróság vagy egy országgyűlés, legjobb esetben egy segélyszervezet. És az meg pláne nem jó, hogy ezekre a jelenségekre csak annyit mondunk, hogy "De hát az Egyház akkor is szent!" Nem! Akkor nem szent! A mondásod ebben a helyzetben egy halálos terelés, csak arra jó, hogy a szelet kitakarja az összes létező és dagadni vágyó vitorlából. Az Egyház attól, hogy a neve E betűvel kezdődik és gyház-zal folytatódik, még nem szent. Az Egyház attól válik szentté, hogy a hívő elindul a szentté válás útján. Elindul azon az ősi beavatásokon, amelyek világosan kirajzolódnak a primitív népek mítoszaiban, világosan kirajzolódnak a szellemi hagyományok szent irataiban, például Jézus tanításában is, viszont az értelmezhetetlenségig ismeretlenek a civilizált világ társadalmaiban, többek között a civilizált világ vallásaiban is. Most akkor mi a dolgunk? Kukorékoljunk, hogy az Egyház szent, és ebben megnyugodva foglalkozzunk huszadrangú dolgokkal pont úgy, ahogy a politikusaink is huszadrangú dolgokkal foglalkoznak, vagy induljunk el arra a zarándokútra, amelyről talán önhibánkon kívül, de sokáig lényegében semmit sem hallottunk, illetve hallottunk valamit, de szinte semmit nem értettünk meg belőle, mert a környezet a fogékonyságunkat éppenséggel nem erősítette meg, illetve pont ellenkezőleg, tulajdonképpen teljesen elnyomta? Hol van ebben a makacs Egyház védésben az, amit Jézus akart? Mi köze ennek Jézus üzenetéhez? Számon kéred rajtam, hogy mért nem járok templomba? Tedd, rendben van, de akkor először válaszolj a kérdéseimre! Oszlasd el bennem az aggodalmaimat, mutasd meg nekem, hogy nincs igazam, mert minden történet gyönyörűen zajlik, győzz meg annak az ellenkezőjéről, amit látok magam körül! Győzz meg arról, hogy itt nincs szükség semmiféle szembenállásra, mert anélkül is minden a legnagyobb rendben halad előre! Örülnék, ha meg tudnál győzni, nagy kő esne le a szívemről! De amíg nem esik le, addig inkább hordozom, mert azt becsületesebbnek érzem, mint a nem hordozás megideologizálását, meg azt az udvarias mosolygást, amellyel kölcsönösen benne hagyjuk egymást a nagy büdös semmiben. Tisztelőd vagyok és barátod, és nem a sértett ember hangján szólok, írok, mert azon már túl vagyok rég. De feszít belülről ez az ellentmondás nagyon sok éve, már akkor is ez feszített, amikor Taizébe mentem, és azóta folyamatosan, egész biztos, csak nagyon lassan tudatosodik, de most már kezdek látni valamit. Futni is azért megyek, mert segít valamit kiszenvedni magamból, valamit, ami bennem van, de a fűtött szoba karosszékében ülve hiába várnék a felfakadására. Kinn az erdőben, a 30-dik, a 40-dik kilométer után, amikor már alig vonszolom magam, amikor már minden lépés fáj, akkor viszont előjöhet. Mostanában minden futóversenynek az a vége, hogy jól kibőgöm magam. Ledőlök a földre és zokogok, zokogok, zokogok. Nem akarom, nem tervezem, de általában rám jön. És aztán felállok, és hazamegyek, és nem tudom, hogy hogyan tovább, de az nem baj, mert az élet, pont akkor kezdődik, amikor az ember nem tudja, hogy mi lesz, ahogy Tolsztoj is mondja. Addig, amíg tudja, nem él, csak beosztja a napjait, hogy azok valahogy elteljenek, de az a figyelem, amellyel a napjai konszolidált teléséről gondoskodik, lényegében minden inspirációt kiöl belőle. Minden sorompót lehúz, a meglepetések minden lehetőségét jó előre kiiktatja. Nagyon biztonságos, nagyon rendezett, csak köze sincs Jézus tanításához például, meg máshoz se...