2017. április 22.

Kicsit féltem ettől a mai futástól mert nem tudtam h a Kopaszt milyen állapotban hagyta a hétközi extrém időjárás de odaútban kellemesen csalódtam - visszaútban viszont annál kellemetlenebbül Az történhetett ugyanis h a löszös talaj az elmúlt pár napban megtelt vízzel de az eső utáni szél hatására már kezdett megszáradni a felszíne ez lehetett a meglepi kellemesebbik felének a magyarázata viszont pont akkor amikor félúton a Szent Teréz kápolnánál jártam jött egy zuhé és attól az a vékony száraz kéreg amely oly áldásos volt addig egy pillanat alatt megszűnt létezni és onnantól kezdve nem maradt más csak egy 40 cm mély sártenger amelyben nemhogy futni de még járni is képtelenségnek tűnt Próbáltam a fűre lépni mert rájöttem h negyed annyi vizet sem tud felszívni a cipőm mint amennyi sár rá tud ragadni a talpára de sok helyen vagy nem volt fű vagy úgy csúszott rajta a cipőm mintha jégre léptem volna Hogy a rendes vonatot nem fogom elérni az olyan világos volt mint a nap (mármint amikor süt mert most esze ágában sem volt előbukkannia mit mondjak meg tudom érteni az adott körülmények között én is legszívesebben elbújtam volna valahova de akkor soha sem értem volna haza) ám olykor az a rémkép is felsejlett bennem h még a következő egy órával később induló is nélkülem fog elmenni Nem így lett mert a múltheti eredményemhez képest csak 17 percet vesztettem bár szerintem közben valahol a Jóisten egy kicsit megállította az órámat mert máshogy nem tudom magyarázni ezt a szerencsétlenségem mértékéhez képesti elenyésző késést Megint túl éltem valamit jól fog esni a tea meg a forró zuhany és az ágy melege mert a mai napra mást már nem fogok bekottázni...